II Tizenhatodik hét – Jan Garbarek

Most végülis arról kéne írni, hogy miért szeretem, sőt mi annak az oka, hogy az első pillanattól fogva földbe gyökerezett lábbal hallgatom minden áldott hangját. Annyira emlékszem arra a borzongató ráismerés-féle érzésre, amikor legelőször hallottam a Gula, gula fura sámán-dünnyögése felett kibontakozó, végletekig letisztult, végtelenül mély jelentéssel bíró dallamot.

Garbarek zenéjének hallatán az ember azonnal egy másik univerzumban találja magát, ahol elérhetővé és megélhetővé válik a lehetetlen, olyan érzések bukkanhatnak a felszínre és nyerhetnek kifejezést, amelyek létezéséről sem tudtunk bizonyosan. Valahogy képes szavakba, elnézést zenébe önteni az elmondhatatlant. Hallgatni őt mindannyiszor elementáris erejű érzelmi kaland. Bármihez nyúljon is – északi népzene (Rosensfole), klasszikus indiai dallam (Making Music), arab zene (Joron), vagy éppen reneszánsz motetta (Parce mihi Domine) – képes az emóciók teljes spektrumában otthonosan mozogni és hallgatóját is totálisan magával ragadni.

Valószínűleg nem túlzás állítani, hogy ő a ma élő legnagyobb szaxofonos. Számomra mindenképpen az, hiszen senki más nem képes ennyi árnyalatát megmutatni ennek a hangszernek. Az egészen nyers, durva, fület és szívet tépő élektől, leheletfinom, éterien lágy, lebegő textúrákon keresztül, a már-már az emberi beszédet idéző, egészen konkrét üzenetet hordozó hangokig.

Szóval őt hozza el nekünk a GetCloser, és én bizonyosan ott leszek, hogy megtapasztaljam a csodát. Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy mesés élményben lesz részünk a nagy szaxofon-varázsló és olyan klasszisok segítségével, mint  Rainer Brüninghaus zongora, Yuri Daniel basszusgitár és az ütők mágusa, Trilok Gurtu. Felkészülésképpen a kedvenceim közül válogattam egy csokorra valót (néhányukról készült már elemzés is). Remélem olyan sok örömet fognak okozni, mint nekem,  és ígérem a koncert-tapasztalatok sem maradnak titokban.

Eseményoldal

Gula Gula (I Took Up The Runes 1990)

Rosensfole (Rosensfole 1989)

Joron (Madar feat. Anouar Brahem 1992)

 

Parce mihi Domine (feat. The Hilliard Ensemble Officium 1994)

The Survivor (Visible World 1996)

The Tall Tear Trees (Twelve Moons 1993)

Nu Bein (Dresden 2009)

 

 

3 Replies to “II Tizenhatodik hét – Jan Garbarek”

  1. Nagyon szeretem ezeket a zenéket meghallgatni, és még sosem próbáltam megfogalmazni magamban, miért. Hálás kszönet ezekért a szövegekért, új szintre emelik, és táplálják a zeneszeretetemet, Jó érezni, hogy zene és irodalom együtt még tbb, mint küln küln egyenként. Gratulálok, gratulálok…

    Kedvelés

    1. Határtalanul megtisztelő az irodalom kifejezés az írásaimat illetően! S ha tudtam örömet okozni, hát nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!!! Továbbra is élnék vele, amennyire telik tőlem 🙂
      Köszönettel
      Notes

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s