IV Első hét

Garbarek, Hussain, Gurtu, Shankar – I Know (Song For Everyone 1985)

Azt hiszem épp ilyen a zene, ami odabent, az ember lelkében szól, amikor a sok megpróbáltatás után végre ellazul és átengedi magát a pihenésnek. Gyönyörű a tempója, úgy gyors, hogy közben lassú. Az egész zene folyton két síkon történik, az egyik a lassabb egészen nyugodt és ismétlődő harmóniai váz, meg nagyon-nagyon egyszerű dallam. A másik a milliónyi, apró belső mozgás, maga az élet, szívdobbanás, vérkeringés. Szinte észre sem veszi az ember, de mégis ott lüktet mindennek az eredőjében.  azt meg egyáltalán nem tudom, hogy földi halandó hogyan lehet képes ezt kitalálni. Pedig itt van Garbarek meg indiai barátai, meglehetősen fiatalon és képesek egy élő ő organizmust megalkotni. Lenyűgöző!!

Weather Report – Badia (Live Monreaux 1976)

Metheny & Haden – Precious Jewel (Beyond Missuori Sky 1997)

Richard Bona – Bisso Baba (Reverence 2001)

Oregon – Cane Fields (Out Of The Woods 1978)

Brecker Brothers – African Skies (Out Of The Loop 1994)

Szoktam Breckeréket azzal vádolni, hogy olyannyira tűpontos a zenéjük, hogy  a szakmai tökély mellett, igaziból már nem ér el a hallgató szívéig. Nem úgy ez a darabjuk. Egyrészről persze ott a csodálatosan megkomponált és felépített, elképesztően gazdag percussion és szinti alap, ami mintegy varázsszőnyeg körülöleli és a magasba repíti a hallgatót. Oly mesterien temperálják az egész felületet, hogy szinte érzed a mámorítóan forró afrikai levegőt és hagyod magad sodortatni az áramlattal. Mert ez egy igazán jó vibe, életerős, vidám, kifogyhatatlan. Michael Brecker pedig fantasztikusan szaxizik. Ú de jó is ez!

Mike Stern – Moroccan Roll (Big Neighborhood 2009)