Pat Metheny – Lonely Woman (Live in Lugano 2004)
Hát Hölgyeim és Uraim lehet fanyalogni, hogy a jazz így meg úgy nem is művészet, meg hogy a zenészek csak nyekeregnek a jobb sorsra érdemes hangszereken. De nem hiszem, hogy abba amit itt hallunk, bármilyen módon bele lehetne kötni. Ezek hárman (Metheny, McBride és Sanchez) olyan tökélyre vitték a muzsikálást, amit a magam részéről csakis a művészet kifejezéssel tudok illetni. Érdemes figyelni, milyen leheletfinoman építkeznek, szinte észrevétlen emelkedésben sűrűsödésben, hogy aztán 6:05 körül a kódában már tényleg valami esszenciálisan éteri szólaljon meg.Zenéjük úgy figyel befelé, hogy közben egy kósza pillanatra sem veszíti el a hallgatóját, sőt viszi magával egyre beljebb a melodoikus és harmonikus gyönyörű belső világba. És ne felejtsük, mindezt élőben!!
Joe Henderson – Black Narcissus ( Black Narcissus 1976)
Avishai Cohen – Madrid (Adama 2000)
Őszintén szólva ennek a számnak leginkább az elejéért vagyok oda. Nem mondanám, hogy eltolták a végét, nagyon jó kis hangulata van az egésznek, latinos sodrás, gazdag percussion, jól temperált hangzás és tempó. Szóval teljesen oké. De az első másfél perc ennél még többet ígér. A bőgő és az oud annnyira sejtelmesen szól együtt és nagyon izgalmas a sound, ahogy később összerakják az alapokat. Ez a kicsit kattogó felület inkább ritmus, mint dallam vagy harmónia. Aztán jön a dallam és ez az izgi melodikus alapzaj kicsit eltűnik a zenei szövetben. De nagyon hangulatos amúgy.
Bill Laurance – The Pines (Aftersun 2016)
Bill Evans – People (Alone (Again) 2012)
Számomra Bill Evans az egyik olyan zongorista, akinek játéka minden pillanatban elvarázsol. Van ez az összetéveszthetetlen csillogás a hangszínében attól teljesen függetlenül, hogy magasan vagy mélyen játszik. Nyilván a billentésében lehet a titok, mert a hangok, mint az égen a csillagok, hol egymagukban, hol csillagképbe (dallamba) összeállva, máskor meg ködös felületeken ragyognak fel. És micsoda harmóniai felületek ezek! Bármely neves klasszikus komponista megirígyelhetné őket. Gyönyörű tiszta, áttört akkord füzérek, csodálatosan levegős textúra. Álomszép!
Jesus Molina – Night in Tunisia (Departing 2020)
Ben Williams – If Yo Hear Me (I Am A Man: Mental 2020)
Notes 