IV Negyvenharmadik hét

Jaco Pastorius – Portrait of Tracy (Jaco Pastorius 1976)

Ha csak a dolog hangszeres oldalát nézzük, akkor is jó sokáig lehetne elemezgetni, hogy hogyan van ez összerakva. Hogy fér rá egy hangszerre három szólam? Az egymásnak felelgető basszus- és harmóniamenet, vagy a szék harmadik lába, az éteri melódia. Na igen a dallam, ami kivétel nélkül úgynevezett üveghangokból áll össze (a játékos nem fogja le teljesen a húrt, csak érinti – az ilyenkor létrejövő jellegzetes csengésű hangszínről kapta a nevét a technika). Gondolom mindenki számára érthető, hogy mitől tartják Pastoriust a basszusgitár atyamesterének, és miért van az hogy Marcus Millertől Victor Wootenig mindenki, de mindenki az ő játékából tanul. És akkor még nem is is említettük azt, hogy amint a cím is utal rá, feleségének dedikálja. Hogyan is lehetne meghatározni azt feelinget, amit Pastorius megteremt? 2 and a half minutes in heaven…

Marcus Miller – Three Deuces (Live in Concert 2021)

Herbie Hancock – Spiraling Prism (Mr. Hands 1980)

FORQ – Duck People (Four 2019)

Mahavishnu Orchestra – Miles Beyond (Birds Of Fire 1973)

Wooten, Howe & Chambers – Lucky 7 (Extraction 2003)

Sanborn & Miller – Camel Island (Close Up 1988)

One Reply to “IV Negyvenharmadik hét”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s