Joe Zawinul – In A Silent Way (Zawinul 1971)
Na itt egy melódia, ami alapvetően Zawinul kompozíciója, de a hírek szerint komoly sikere volt zenész berkekben, úgyhogy Canonnball Adderley alul is maradt Miles-szal szemben a további feldolgozást illetően. Gondolom Zawinul amellett, hogy ilyen megtiszteltetést ostoba lett volna visszautasítani, de maximálisan elégedett lehet azzal, ami darabjával történt. És ha meghallgatjuk egymás után a két változatot, talán minket is enged bepillantani a kulisszák mögé. Az orgonapont (kitartott basszushang) felett megszólaló gyönyörű dallam és a varázslatosan csillogó orgona arpeggio-k csak a keretet, kiindulópontot és megérkezést, adják a Miles-féle változatnak (20. perc környékétől). Közben pedig a muzsikuscsapat felfedező útra indul, valahová az ismeretlenbe. Nincsenek korlátok, szabályok. Ami itt megvalósul, az 20 percnyi esszenciális kreativitás.
Miles Davis – In a Silent Way (In a Silent Way 1969 )
Cohen & Guiliana – One For Mark (Continuo 2006)
Shorter & Hancock – Indian Song (Et Cetera 1995)
Snarky Puppy – Flood (Tell Your Friends Remixed 2020)
Jean-Luc Ponty – Mirage (Enigmatic Ocean 1977)
The Bad Plus – Victoria (Made Possible 2012)
Mino Cinelu – Take The A# Train (SulaMadiana 2020)
Notes 
One Reply to “IV Negyvennegyedik hét”