Benny Goodman Big Band – Luis Prima: Sing, Sing, Sing
Nem tudom, ki hogy van vele, de én akárhányszor hallom meg ezt a zenét, valahogy mindig jó kedvem lesz tőle. És ez nemcsak Benny Goodman Sing, Sing, Sing-jére vonatkozik, hanem a bigband felállásra is. A kötöttségnek és a szabadságnak olyan üdítő elegyét lehet a nagyzenekari hangszerelésből kihozni, ami hihetetlen szórakoztató tud lenni. Arra gondolok, hogy mivel sokan játszanak együtt ( a ritmusszekción – zongora, bőgő, dob – kívül, általában a szaxofon, a trombita és a harsona is kórusban használatos) a zenei anyag nagy része meg van írva, de emellett mindig érvényesül a jazz improvizatív természete és az előadók virtuozitása is a szólókban, és nem utolsó sorban a hangszerelők kreatív ötletei sokszor az egészet a feje tetejére tudják állítani. Szóval együtt van minden, ami kell a jó muzsikához.
Count Basie – Midnight Blue (The Classic Roulette Collection 1958-1959)
Duke Ellington – THe Mooche (Live in Studio)
Gil Evans – Las Vegas Tango (The Individualism of Gil Evans 1964)
1964-et írunk, a swing korszak elmúlt. Gil Evans zseniális hangszerelő, merőben új hangzást teremt. Varázslatos, ahogy a szinte rideg, disszonáns zongora-bevezetőből kibontakozik a ritmusszekció alkotta, forró latinos alaplüktetés. Külön felhívnám a figyelmet a gitár, bőgő és a dob hangszíneinek káprázatos összhangjára. A fúvóskar belépésére már tetőtől talpig átjárta a hallgatót ez a sajátos sound. Aztán jön a harsona szóló, és a fokozás, és már már magad sem tudod, milyen tájakra repítenek ezek a kivételes muzsikusok.
Woody Herman – Igor Stravinsky: Ebony Concerto (1945)
Na ez egy nagyon különleges darab. Mint tudjuk Stravinsky nem jazz-el foglalkozott, de mi sem mutatja ékesebben, hogy mennyire érdekelte ez az irány, minthogy Benny Goodman zenekara számára megkomponálta az Ebony Concerto-t. Az elnevezés Goodman klarinétjának színére utal. (ezúttal Woody Herman zenekarának előadását választottam, ez is kiváló) A mű tulajdonképpen egy klarinétverseny, de a hangszerelése egyértelműen big band-et követel meg. És amúgy a darab harmóniai és ritmikai építőkövei is egyértelműen a jazz formavilágából táplálkoznak, persze nem minden kortárs zenei disszonanciától és sztravinszkijos mozaikszerűségtől mentesen. Zseniális darab, remélem tetszeni fog!
WDR Big Band – Caravan (feat Bireli Lagrene 2010 )
Maria Schneider – Walking By Flashlight The Thompson Fields 2015)
Nos itt pedig az hallható, hogy hol tart a big band muzsika ma. Maria Schneider a zenekar vezetője és kompnistája sok tekintetben mestere, Gil Evans nyomdokain jár. De mindezzel együtt nagyonis megtalálta a maga egyéni hangját. Figyeljük csak azt a pazar zenei felületet, amit a bigband hangzásból kikever. Zenekara egyetlen együtt-lélegző organizmus, a komponista hangszere, amely bámulatos közvetlenséggel fogalmaz meg hangulatokat, érzéseket ebben a szavak nélküli, mégis tökéletesen megérthető világban.
Notes 