Pat Metheny – Badland (Quartet 1996)
Íme egy olyan nóta, ami állítólag soha nem vétetett fel élőben. Pedig mennyire el tudnám képzelni egy koncert nyitányaként. Az ember azt gondolná, hogy ez valami ízig-vérig imrovizációs, kísérleti muzsika. Hiszen a szerző-előadó quartet látszólag megkötések nélkül kalandozik a hangszínek birodalmában, hangszerikből izgalmasnál izgalmasabb, különösnél különösebb hangzást előcsalogatva. Csak amikor a visszatérő témával lekerekítik, akkor eszmélünk rá, hogy bizony egy jól kigondolt és megtervezett, pazarul kivitelezett utazásnak voltunk részesei.
Charlie Haden Quartet West – Moonlight Serenade (Haunted Heart 1992)
Amikor arra van szükséged, hogy a zene minden további bonyodalom nélkül tetőtől talpig végigsimogassa a lelked, elképzelni sem tudok egy ilyen felvételnél alkalmasabbat. Nem szomorú, nem vidám, nem hangos, nem halk, nem is túlsággal lassú, és legfőképpen nagyon is egyszerű. Hadenék nem csapnak nagy hűhót a muzsikálásnak, semmi különös, csak éppen mire a végére érsz, csodálatosan átmos, megtisztít, lecsendesít. Ez a zene valahogy talál magának és a hallgatójának is egy emberi helyet a világban. Gyönyörű.
Julian Lage – The Windup (Love Hurts 2019)
Herbie Hancock – A Quick Sketch (Quartet 1982)
Sons Of Kemet – My Queen is Angela Davis (Your Queen 2018)
Na ez aztán tényleg érdekes felállás, a két dob mellé tuba és szaxofon társul. Az egész hangzás ettől a hangszerelésől kicsit durvább és erőteljesebb, de a brit srácoknak még ez sem elég. Témáik a végletekig egyszerűek és szaggatottak. Valahogy az egész muzsika a zsigerekből a legmélyebb ösztönből táplálkozik. Vad és önfeledt törzsi tánc, ami nem törődik a formákkal vagy a konvenciókkal, csak zúz és kiugrál magából minden feszültséget, görcsöt. És persze hallgatóját is ellenállhatatlan erővel rántja mozgásba. Felszabadító érzés, na persze ha bírod! Ez elég király!
Modern Jazz Quartet – Pyramid (Pyramid 1960)
Spirit Fingers – Release (Spirit Fingers 2018)
Notes 