Foot/Fingerprints

Wayne Shorter – Footprints (Adam’s Apple 1967)

Kapcsolódó írások itt

Chick Corea – Fingerprints (Past, Present & Futures 2001)

It’s All Right

Victor Wooten – (Sword And Stone 2016)

(Words And Tones 2016)

Take 5-10

Dave Brubeck (Paul Desmond) – Take Five (Live in 1960)

Paul Desmond – Take Ten (Take Ten 1963)

Teardrop(s)

Massive Attack (Mezzanine 1998)

Vigyázat súlyosan addiktív!

Brad Mehldau (10 Years Solo Live 2015)

Akármikor kerül elő Mehldau és az ő szólói, mindannyiszor lenyűgöz az, ahogy a világot önmagán keresztül engedve tárja elénk. Ez a Mehldau univerzum meglehetősen szomorú és zárkózott, talán még legvidámabb korában is legfeljebb egykedvű. De amennyire nem enged a boróngós hangulatból, ugyanannyira megmarad minden időben gondolkodó embernek.  Frázisai messze túlmutatnak az ösztönös muzsikálás keretein, mesteri tudatossággal építkezik és ennak ellenére, hogy szinte szégyellős pillanatok alatt ragad magával. “Könnycseppei” hamvasan szinte ártatlan kristályosan peregnek szerte szét (kedvencem a magas regiszterben játszódó középrész), hogy aztán a végén visszataláljon a dallamhoz, lecsendesítve vagy inkább önmagába visszasüllyesztve ezt a különös-magányos érzést.

Avishai Cohen (Big Vicious 2020)

Cohen lényegesen többet megtart az eredeti dalból, csak az első két versszak után változik át egyféle pszichedelikus utazásba. A dob és a basszus végig tartja groove-ot és ettől az egész nem is burul meg teljesen. Kicsit olyan mintha az elalvás előtt az ember fejében kavargó gondolatokat mintázná. Amikor emlékszem is meg nem is a nap történéseire, de aztán egyszer csak újra a eszembe jut az a könnycsepp. Egyszer talán sikerül tényleg elfelejteni.

Az alábbiakban pedig még néhány érdekes cover a Teardrop témára.

Përolas (Live 2017)

DJ Schmolli (Remix 2020)

Graeme James (Live 2013)