Kedves olvasónk javaslatára…

Lars Danielsson – Da Salo (Libretto III 2017)

Danielsson kompozícióinak eredője, mindent meghatározó fundamentuma a dallam.  Itt is a kissé kortárs ízű, tonalitás nélküli zongora bevezető után, angolkürtön megszólaló gyönyörű, pasztell árnyalatú téma, a lehető legklasszikusabb értelemben melodikus. Sőt a bőgő lépegetős és a gitár akkordfelbontásos kíséretéből is inkább a dallamok rajzolódnak ki. Ezen a ponton, eddig dolga nem lévén, friss erőként, de két teljesen eltérő funkcióban csatlakozik dob és zongora. A dob a seprűvel egyszerűen lángra lobbantja a kíséretet, ami innentől egész az utolsó előtti pillanatig lázas izgalomban tart mindent. A zongora pedig meseszép szólóval ajándékoz meg minket. Aztán visszatér a téma és a dobbal, meg a zongorával dúsítva, ebben a merészebb tempóban, tündöklő fény járja át. Ebből a fényből bontakozik ki a szám legvarázslatosabb pillanata, a bőgő szóló, csodálatos hangszín, valami lebegő mélység és megint valami éteri melodikusság. Nekem valahogy nem hiányozna a legvégéről a  kicsit ridegebb tonalitású szakasz, hiszen a keret kicsit emlékszerűvé desztillálja az egészet. De azért ez egy szívet melengető, szép emlék.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s