V Negyvenkilencedik hét – Szól? – Nem – Soul!!

Gondolom a szakavatott jazz-értő Olvasó számára teljesen világos, mi a soul-jazz lényege, úgyhogy ők a bevezetőt nyugodtan át is ugorhatják. Az igazat megvallva én még most sem merem teljes biztonsággal állítani, hogy tudom mi a különbség pl. a souljazz és a jazzfunk között. Szóval talán megéri átismételnünk a leckét. Horace Silver meghatározása segített a legtöbbet, aki abból indul ki, hogy mindkettő blues alapokon nyugszik, de a souljazz-nek van egy “lélek-dimenziója”. Meg aztán a hatvanas évek hard bop irányzata is ott motoszkál a fundamentumok között. És persze az is fontos, hogy mennyire mélyen átszövi az egészet a gospel. Nekem talán ott érhető tetten a soul, amellet hogy persze majdnem minden szám funky-nak is elmegy, de van bennük egyfajta levegősség. Ez igazából nemcsak hangszínkérdés, de azért döntő részben az. A hanszerek egy fátyolosabb, lebegő, kevésbé éles és konkrét sound-ot fognak meg, kicsit olyan mintha nem hatna rá a gravitáció. Nyilván mindezeken túl léteznek melodikai, harmóniai és ritmikai sajátosságok, de ezek talán jobb, ha az előadók titkai maradnak. A további unalmas definiálgatás helyett, legjobb ha átadjuk magunkat a soul zenének…

Herbie Hancock – Nobu (Dedication 1974)