Lucia, Di Meola & McLaughlin – Guardian Angel (Friday Night in San Francisco 1980)
Pat Metheny – Electric Counterpoint III. Fast ( Different TrainsElectric Counterpoint 1990)
Azt sejtem előre, hogy repetitív muzsika generálhat ellenérzéseket. De talán manapság a looperek korában ez már nem is olyan nagyon modern. Cserébe Metheny Electric Counterpoint-ja vitán felül zseniális. Egyrészt a repetitív felület nagyon pontosan és teljességgel hézagmentesen van felrakva az eljén. A basszus megjelenése ad neki egy kifejezetten pikáns csavart, amiben ha eddig nem lettünk volna biztosak, biztosan halljuk Metheny jellegzetes soundját. Szerintem akkor tesszük jól, ha hagyjuk magunkat sodortatni ezzel az áramlattal és csak puhán, érintőlegesen koncentrálunk a fel-fel bukkanó, aztán alámerülő színekre, motívumokra. Már-már olyan mit egy meditáció. Próbáljátok ki!
Oregon – Icarus (Live at the Freiburg Arts Festival 1989)
Corea & Hiromi – Old Castle (Live in Concert 2010)
SFJAZZ Collective – Don’t Stop ‘Til You Get Enough (Live in SFjazz Center 2016)
Garbarek & Hilliard – O salutaris hostia ( Officium 1994)
Pierre de la Rue, flamand komponista motettája már önmagában is a reneszánsz vokális zene kis gyöngyszeme. Elképesztő az a leheletfinom selymesen síma harmóniafűzés, ami megvalósul a tökéletes szinkronban mozgó énekszólamokon. Hilliardék pedig, pontosan tudják, hogyan kell ezt előadni. Hangjukban sehol egy él, egy zökkenő, egyszerű, sallangmentes és mégis valami csodálatos spirituális energiával átitatott az előadásuk. És akkor erre jön rá Garbarek szaxofonja, aminek a színe hol belesimul, hol elszabadul a vokális felülettől. Olyan mintha együtt gondolkodva, átszellemülve, azon nyomben értelmezné is számunkra a mondanivalót. Egyerűen csodálatos!
Shai Maestro – In a Sentimental Mood (The NY Sessions 2021)
Notes 