Herbie Hancock – Tell Me A Bedtime Story (Fat Albert Rotunda 1969)
Olyan ez, mint a jó csoki. Először csak édes, aztán ahogy olvad egyre komplexebb gazdagabb ízek bontakoznak ki a szádban, és mire elfogy észrevétlenül fűtött fel harmóniával és valami megmagyarázhatatlan derűvel. Azt hiszem Hancock endorfinja harmóniába és soundba van csomagolva. Figyeljük meg mennyire kifinomult és színes a téma hangszerelése! A fuvola, a trombita, a harsona és a Fender Rhodes hangja egyetlen varázslatos dallamban simul össze. Annyira sima, hogy már-már smooth, de azért az egésznek a mélyén ott lüktet a funky groove. Nem csodálom, hogy standard lett belőle. Esti mese helyett melegen ajánlott.
FORQ – Lymaks (Batch 2017)
Spyro Gyra – Can’t Find My Way Home (Vinyl Tap 2019)
Avishai Cohen – Smash (Continuo 2006)
Hiromi – Move (Move: The Trio Project 2012)
Szégyen nem szégyen nekem ez az első találkozásom Hiromi zenéjével. Bár talán inkább karambolt kellene mondanom, mert gyakorlatilag le lettem gyalulva. Néha az ember nem tudja kedves tanárom szavaival élve, “hogy ő megy a zene ellen, vagy a zene megy őellene”. Na de itt nemigen van kétség, Hiromi jön, lát és győz. Zenéje olyan elemi energiákkal van feltöltve, ami ellen földi halandó nem hiszem, hogy állva bír maradni. Az extatikus tombolás mögött persze hihetetlenül jól átgondolt, klasszikus zenei igényességgel megalkotott, és óramű pontossággal kivitelezett koncepció rejlik. Nem kétséges, zseniális a csaj! (Mondjuk persze ezt nem esti mesének ajánlanám 🙂 )
e.s.t. – Tide and Trepidation (Viaticum 2005)
Bobo StensonTrio – Canción Contra La Indecisión (Contra La Indecisión 2017)
Notes 