VI Negyvenharmadik hét – Europaeum

Jan Garbarek – Liquid (Live at Leverkusen Jazz Fest 2011)

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy Garbarek zenéje miért indít meg olyan nagyon. Az egyik ok egészen biztos, hogy az a merészen egyedi hangszín, ami szaxofonjátékát illeti. Csakis ő képes erre lélekbe hasító tónusra, de ezt már tényleg leírtam néhányszor. Nem úgy másik dolog. Talán kevesebbszer került elő, hogy mennyire hagy időt az embernek a megértésre. Szóval, hogy bármilyen gyors is a tempó, mint mondjuk itt az Yr-nél, mindig szorosan fogja a kezed, sosem hagy elbizonytalanodni. Tiszta, egyszerű és világos a szerkezet, egy laikus is könnyűszerrel elsőre átlátja. És mindennek a logikus építkezésnek ellenére, dermesztően mély érzelmeket közöl. És ennek köszönhetően a végén mégis összezavar, vagyis valahogy mindig elkezdesz borzongani. Amúgy persze ez esetben is mindenki remekül teszi a dolgát. Brüninghaus és Gurtu a tőlük megszokott professzionalizmussal, de most annyira nem kerülnek előtérbe. Yuri Daniel szólója viszont nagyon szép a Liquid-ben. Szoktam hiányolni Eberhard Webert, de Daniel ez alkalommal Daniel is rendkívül figyelemre méltó.