VI Huszonnyolcadik hét

Herbie Hancock – Spider (Secrets 1976)

Egészen megdöbbentő ez a zene. Kísérletképpen meghallgattam tizenötször egymás után, mert arra voltam kíváncsi, hogy megunom-e. Hát jelentem, a legkevésbé sem. Persze mindenkinek más a tűréshatára, de a Spider és persze Hancock sok más opusza is olyan temérdek ötlettel van megpakolva, hogy szinte lehetetetlen egyszerre mindet feltárni. A hangszerelés, a kicsit “lukacsos” basszusalap, a mármár ironikusnak ható, játékos gitár, a szintik simább hangzású, de harmóniailag kifejezetten bizarr akkordfűzése, mind mind egy egy szelet ebből az ínyenc tortából. Nem is beszélve az, amúgy főleg a ritmikai oldalt feszegető improvizációkról. Szinte ugyanazt a kis témát ismételgeti és mégis mindig más, de leninkább mindig meglepő. És persze a legnagyobb titok, hogy miként képes oly sok. Embert  jókedvre deríteni.

Kenny Garrett – G.D.T.S. (Simply Said 1999)

Wolfgang Muthspiel – Father and Sun (Raising Grace 2016)

Roy Hargrove Quintet – Top Of My Head (Live Studio Session 2017)

Ron Carter – 117 Special (All Blues 1973)

SF Jazz Collective – Superstition (Live in Studio 2011)

Mark Guiliana – The Most Important Question (The Sound Of Listening 2022)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: