Herbie Hancock – Spider (Secrets 1976)

Egészen megdöbbentő ez a zene. Kísérletképpen meghallgattam tizenötször egymás után, mert arra voltam kíváncsi, hogy megunom-e. Hát jelentem, a legkevésbé sem. Persze mindenkinek más a tűréshatára, de a Spider és persze Hancock sok más opusza is olyan temérdek ötlettel van megpakolva, hogy szinte lehetetetlen egyszerre mindet feltárni. A hangszerelés, a kicsit “lukacsos” basszusalap, a mármár ironikusnak ható, játékos gitár, a szintik simább hangzású, de harmóniailag kifejezetten bizarr akkordfűzése, mind mind egy egy szelet ebből az ínyenc tortából. Nem is beszélve az, amúgy főleg a ritmikai oldalt feszegető improvizációkról. Szinte ugyanazt a kis témát ismételgeti és mégis mindig más, de leninkább mindig meglepő. És persze a legnagyobb titok, hogy miként képes oly sok. Embert jókedvre deríteni.