VI Huszonnegyedik hét

Miles Davis – Portia (Live in Germany 1987)

Egészében véve félelmetes, ami Miles színpadán történik. Eleve az a végletekig individualista, a közönséget teljesen figyelmen kívöl hagyó attitűd, ami a mestert általában jellemzi, bennem mindig is azt az érzést keltette, hogy olyasmi megy végbe, amit én , egyszerű földi halandó fel nem foghatok. Egy biztos, maga a zene viszont éppúgy ragyog, mint Miles gatyája, vagy a vörös trombita. Nem veszem észre, hogy mikor ránt magával, melyik az a pont, amikor már nem érdekel, hogy hátat fordít, de elég hamar felültet a spirálra és visz egyre feljebb. Aztán az is csodálatos pillanat, amikor a 4. perc környékén leveszi a sordino-t (hangfogó) és az utosló frázisokat élesben hallhatjuk. Aztán egyszerűen otthagy minket, meg a zenészeit, mondván: Most már játsszatok egyedül! – …és igen Kenny Garrett bele is fog egy nagyívű szólóba… (kár hogy lekeverik)

John Coltrane – Lonnie’s Lament (Crescent 1964)

Kapcsolódó írások itt

Grapelli & Reinhardt – Daphné (Live in Paris 1938)

Chick Corea – Waltz For Debby (Live in Boston 2006)

Keith Jarrett – Victoria (The Impulse Story 2006)

Hancock & Shorter – Joanna’s Theme (1+1 1997)

Santana & McLaughlin – Naima (Live at Montreux 2011)

Kapcsolódó írások itt

One Reply to “VI Huszonnegyedik hét”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: