Miles Davis – Teo (Someday My Prince Will Come 1961)
Bill Evans – Skating In Central Park (Undercurrent 1962)
Azzal nem hiszem, hogy bármi újat mondanék, hogy a zenének lehet konkrét jelentése, és hogy sokszor akár a cím vagy a szöveg nélkül is valami nagyon hasonlóra asszociálnak az emberek. De az azért ebben vonatkozásban különleges, amit Bill Evans (zongora) és Jim Hall (gitár) itt összehoznak. Ez tényleg olyan, mintha korcsolyázna. A titoknak szerintem két nyitja van. Az egyik a metrum, a jazzwaltz hatnyolcadja hihetetlenül erősen generálja a mozgás, méghozzá a körkörös mozgás érzetét. És ehhez a keringőhöz gyönyörűen illeszkedő teljességgel simára gyalult hangzást dolgoznak ki a muzsikusok. Szinte az ember szeme előtt siklanak a párok a Central Park legendás pályáján. Külön bájos, amikor az ügyesebb korcsolyázókkal olykor a dallam is szökken egyet, hogy aztán kecsesen suhanjon tova…
Wayne Shorter – Lost (The Soothsayer 1979)
Ron Carter – Doom (Uptown Conversation 1989)
Horace Silver – Mary Lou (The Jody Grind 1991)
Woody Shaw – In a Capricornian Way (Stepping Stones 1979)
McCoy Tyner – Groove Waltz (Nights Of Ballads & Blues 1963)
Notes 