VI Tizenhatodik hét

Snarky Puppy – RL’s (Empire Central 2022)

Sokat törtem és töröm is a fejem, hogy a Snarky Puppy zenéjét a rendkívüli eklekticizmus mellett vajon mi is tartja egybe. Mert az tagadhatatlan, hogy olyan halált megvető bátorsággal vegyít össze egymástól teljesen távol álló zenei világokat, ami egy fúziós vagy etnojazz muzsikának is díszére válna. De az eredmény valahogy mégse hasonlít egyikre se. Leginkább saját magára hasonlít, szóvalhogy kétséget kizáróan egyedi. Itt is kemény rockos blues-os alapokkal indulunk, amit tulajdonképpen végig meg is őriz. De valahogy a dob hagyományos kétnegyedjére rápakolt eszméletlen mennyiségű percussion, teljesen felborzolja azt. A témánk meg a harmóniák meg inkább kortárs vagy jazz hangzásúak. Fogadni mernék, ha külön játszanák el senki nem hinné el, hogy ezek összeillenek. Pedig de, mághozzá kiválóan. Érdemes figyelni a zenészek arcát a vége felé a fokozás közben: pontosan annyira élvezik ők is, mint a közönségük (meg mi).