Marcus Miller – I’ll Be There, Come Together ( Live in Vienne 2013)
Érdekes ez a Marcus Miller téma. Kétségtelen, hogy ő nagy alakja a jazztörténetnek. Ha nem is a kitalálója, de jeletős szerepet játszik a slap basszusgitár technika elterjesztésében. Miles Davis felfedezettje, a Tutu komponistája. Basszus-soundja, mint itt az I’ll Be There-ben is hallhatjuk, teljességgel utánozhatatlan. Mégis, valahogy az az érzésem , hogy a dögösség mellett is mindig jólfésült marad. Mintha tartana kilépni a komfortzónából és megmutatni, hogy valójában meddig tart invenció és kreativitás. Nyugodtan lehet velem vitatkozni, mert persze miért is kellene nem annyira populárisat csinálni, amikor valaki képes ilyen magas szinten népszerűt és szórakoztatót létrehozni. Mindenesetre dilemma ide-oda leszögezhetjük, hogy akármikor is jólesik egy-két adag ebből jó kis basszusorientált frissítőből.
Kenny Garrett – For Art’s Sake (Sounds from the Ancestors 2021)
Eric Dolphy – Hat And Beard (Out To Lunch! 1964)
Art Blakey – Hipsippy Blues (At The Jazz Corner Of The World 1959)
Herbie Hancock – Manhattan (The New Standard 1996)
Chick Corea – Invitation (FourTune 1981)
Jacob Collier & Cory Henry – Billie Jean (Live in Concert 2016)
Notes 