VI Kilencedik hét

Wayne Shorter – Infant Eyes (Speak No Evil 1966)

Roy Hargrove – Trust (Nothing Serious 2006)

Bírom, ha valaki mer egyszerű és sallangmentes lenni. Roy Hargrove azon muzsikusok közé tartozik, akiket kiváló arányérzékkel áldott meg a sors. Ez az opusz meg különösen szépségesen kiegyensúlyozottra sikerült. Egyszerű a téma, néhány hang az egész, de finoman kromatikusság valahogy othonossá varázsolja. A meglepő, hogy rögtön egy basszusszólóba csapnak bele, alatta szuperpuha bársonyszőnyeg a kíséret. Egy kör az egész, nagyon kerek, nagyon tiszta és máris, fokozván a puhaságot, érkezik a fuvola. Egy pillantra eszembe jut, hogy hova mehet ez tovább, lehetne-e még ennél is simább. És perszehogy teljesen más irányba indul Hargrove szárnykürtje. Kicsit meglódul a tempó és ezzel összhangban a tónus is felpezsdül, meseszép forró gyönyörűég. És még mielőtt észbekapnál lecsengetik. Szerintem igazi gyöngyszem.

Sonny Rollins – God Bless the Child (The Bridge 1962)

Freddie Hubbard – Little Sunflower (Bachlash 1967)

Joshua Redman – Disco Ears (Live in Concert 2019)

Avishai Cohen – Part No 2. (Naked Truth 2022)

Ibrahim Maalouf & Angelique Kidjo – Ahan (Queen Of Sheba 2022)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: