Wayne Shorter – Infant Eyes (Speak No Evil 1966)
Roy Hargrove – Trust (Nothing Serious 2006)
Bírom, ha valaki mer egyszerű és sallangmentes lenni. Roy Hargrove azon muzsikusok közé tartozik, akiket kiváló arányérzékkel áldott meg a sors. Ez az opusz meg különösen szépségesen kiegyensúlyozottra sikerült. Egyszerű a téma, néhány hang az egész, de finoman kromatikusság valahogy othonossá varázsolja. A meglepő, hogy rögtön egy basszusszólóba csapnak bele, alatta szuperpuha bársonyszőnyeg a kíséret. Egy kör az egész, nagyon kerek, nagyon tiszta és máris, fokozván a puhaságot, érkezik a fuvola. Egy pillantra eszembe jut, hogy hova mehet ez tovább, lehetne-e még ennél is simább. És perszehogy teljesen más irányba indul Hargrove szárnykürtje. Kicsit meglódul a tempó és ezzel összhangban a tónus is felpezsdül, meseszép forró gyönyörűég. És még mielőtt észbekapnál lecsengetik. Szerintem igazi gyöngyszem.
Sonny Rollins – God Bless the Child (The Bridge 1962)
Freddie Hubbard – Little Sunflower (Bachlash 1967)
Joshua Redman – Disco Ears (Live in Concert 2019)
Avishai Cohen – Part No 2. (Naked Truth 2022)
Ibrahim Maalouf & Angelique Kidjo – Ahan (Queen Of Sheba 2022)
Notes 