Eberhard Weber – Pendulum (Live at Berlin 1995)
Charles Mingus – Noddin’ Ya Head Blues (Live in Detroit 2019)
Charlie Haden – Lonely Woman (Live in Concert)
Ron Carter – RonJackRuba (Skyline 2021)
Dave Holland – Prime Directive (Live at Jazz sous les Pommiers 2009)
Mai elmélkedésem a hangszínről szól. Mert amellett persze, hogy Dave Holland (bőgő) quintetjét olyan kiváló muzsikusok alkotják (Robin Eubanks – harsona Chris Potter – szaxofon; Steve Nelson – vibrafon; Nate Smith – dob), akik anyanyelvi szinten beszélnek jazz-ül. Amit pl. Eubanks és Potter művelnek páros szólójukban, attól még sokadik hallásra is káprázik az ember füle. Szóval a kétségkívüli professzionalitáson túl itt van ez a gyönyörű, telt, mély regiszterben gazdag hangzás. Mindig is nagyon kedveltem a harsonát, de itt a bőgő meg a vibrafon közé még a szokásosnál is jobban passzol. Annyira puha lesz tőle az alaptónus, hogy a szaxi, meg a dob sem tudja már visszaérdesíteni. Na nem mintha bárki is erre törekedne, sőt még az előbb említett szaxi-harsona szólóban, a legnagyobb freestyle őrület közepette is, valahogy kerek az összes hang. Aztán egy röpke blues-os kitérő, meg vibrafon szóló után belefutunk az ismétlődő motívumra rendezett végkifejletbe. Csupa luk az egész zene, mégis úgy húz mit egy gőzgép és nem csak a ritmus miatt, természetesen a harmónia ravasz disszonanciája és nem utolsó sorban a sound duzzasztja, feszíti pattanásig Mesterien ki van ez találva.
Christian McBride – On Green Dolphin Street (The Q Sessions 2022)
Avishai Cohen Trio – Hitragut (Shifting Sands 2022)
Notes 