VI Negyedik hét

Christian Scott & Elena Pinderhughes – Sunrise In Beijing (Stretch Music 2015)

Gondolom ez most nem lesz annyira emészthető mindenki számára, de mégis fontosnak érzem hogy idődől időre kirándulást tegyünk a kisérleti irányzatok és a kortárs jazz felé. Mint ahogy Christian Scott aTunde Adjuah Strech Music albuma is, a címmel teljesen összhangban, valóban feszegeti a jazz és más stílusok, pl. a hip-hop határait. Leszámítva, hogy ez a zene első hallásra talán túl idegennek és kaotikusnak tűnik a klasszikus jazz muzsikán pallérozott füleknek. De ha tudunk nem felidegeseni a furaságokon, akkor talán találhatunk utat hozzá. Nekem ez a dobon keresztül vezet, hiszen nem nagyon tudnám elismerés nélkül hagyni ezt a pazar textúrát. Nyilván feltűnik, hogy két ütős dolgozik tökéletes összhangban a groove-on, ami szédületesen húz és mégis valahogy habkönnyű. A zongora és a basszus majdnem feltűnésmetesen párnázza ki harmóniákkal az alapot. És erre rakják rá a trombita és fuvola szólókat. Ahányszor csak hallgatom, mindig az az érzésem, mintha az alap és a szólók külön pályán mozognának. Nyilván a legegyszerűbb magyarázata ennek a tempó, vagyis a sebesség külünbség, de azon túl is mintha egy rejtett, magasabb dimenzióban lenne meg a közös nevező. Miközben hallgatom, azon veszem észre magam, hogy már nem zavarnak a furcsaságok, elkap a flow és és ez az egész dolog elvarázsol. Titeket is?