Weather Report – Elegant People (Live At Montreux 1976)
John Coltrane – Spiritual (Afro Blue Impressions 1977)
The Bad Plus – I Hear You (Inevitable Western 2014)
Lars Danielsson – Tarantella (Tarantella 2009)
Brad Mehldau – Interstate Love Song (10 Years Solo Live 2015)
Lehet, hogy nem szándékos, de Mehldau szólójátéka nekem mindig Jarrettet idézi. És, ami a legjobb az egészben, hogy az még egyszer se jutott eszembe, hogy ez baj lenne. Mert hogy a legkevésbé sem másolásról van szó. Mehldaunak megvan a maga teljesen egyedi hangja, amit sosem lehetne mással ősszekeverni. Billentése, hangszerkezelése jóval lágyabb, mint a mesteré (meg hát Mehldau énekelni is csak nagyon ritkán szokott 🙂 ) . Miért mondom mégis, hogy hasonlóak? Van ez a fajta minden pillanatban tudatos játékmód. A zenéjükben burjánzó szenvedélyek, indulatok mögött szinte tapinthatóan, pontról pontra átgondolt koncepció húzódik meg. Improvizáció és mégsem. Hatásuk pedig rám, egyszerű földi halandóra mindig ugyanaz: Le vagyok nyűgözve!
Roy Hargrove – Invitation (Nothing Serious 2006)
Chick Corea & Al Di Meola – Isfahan (Live Under The Sky 1979 (2022))
Notes 