Dizzy Gillespie (trombita) és a kubai Chano Pozo (ütőhangszerek) lelkes együttműködésének egyik első zamatos gyümölcse a Manteca. Gondolom azt még a teljesen laikusok is tudják, hogy az afro-kubai influencia a jazz-ben egy alapvetően ritmikai jellegű változás. A Manteca pedig az a szerencsés kompozíció amelyikben tökéletesen tetten érhetők a swing és a kubai stílus különbségei. Az első rész Pozo osztinátóján alapszik, sőt majdhogynem csak abból áll, nem rajzol nagy melodikai és harmóniai íveket. Ellentétben a Diz által komponált középrésszel, amelyben a jóval simább, swinges lüktetés felett, inkább a dallamra és a harmóniára tevődik át a hangsúly. A két rész eltérése gyönyörű kontrasztot alkot, amely már szinte hagyomány teremtő. És gondolom azon se csodálkozik senki, hogy a szám igazi hangszeres örökzölddé vált.
Dizzy Gillespie 1947
Ella Fitzgerald & Count Basie Orchestra 1971
… igen van, aki képes a hangját hangszerként használni
Quincy Jones (You’ve Got It Bad Girl 1973)
… funky verzió, a la Quincy (szuper sima középrésszel
Alegre All Stars (They Just Don’t Makim… 1976)
…hamisítatlan latin kiadás Venezuelából (itt nincs ám swinges lazázás)
Art Pepper (Tokyo Debut 1977)
…megint funky, izgalmas hangszerelésben (a vibrafon intro-t, meg a vonós bőgő szólót különösen szeretem)
Red Garland Trio (Manteca 1990)
… emblematikus kvartett változat (gyönyörű színt ad neki a konga)
Phish (Live in Florida 1995)
… exotikus kirándulás Rockföldön
Funky Lowlives Remix (Verve//Remixed 2003)
…bárki bármit mond, szerintem ennek is van értelme (abszolút szervesen dolgozik együtt régi és új)
Stanley Clarke (Standards 2006)
… nekem ez a leggyengébb láncszem, nem érzem benne az ötletet
Arturo Sandoval & WDR Big Band (Club Des Belgas Nine 2016)
…ez viszont mesés (már az alapoktól teljesen elvarázsolódtam)
Oscar Peterson (Bursting Out 2018)
…kicsit hagyományosabban, de teljességgel mintaszerűen, és természetesen elképesztő könnyeden és virtuózan
Notes 