V Harmincnyolcadik hét – ‘Round Midnight

Thelonius Monk 1940-41-es kompozíciója azok közé a melódiák közé tartozik, amelyek sorsa a születésük pillanatában megpecsételődött. Különös keser-édes dallama, zavarbaejtően szépséges harmóniái sokakban okoznak függőséget. Meg kell hagyni, hogy a halhatatlanok csarnokába való igazi belépőhöz Miles gurította a vörös szőnyeget, amikor az 1955 Newport Jazz Fesztiválon azt a felejthetetlen szólót, Monk kiséretében eljátszotta, amely a későbbi Round Midnight album címadó dala lett.

A millió feldolgozás közül íme egy csokorra való, természetesen a teljesség igénye nélkül. Meglepő azonban, hogy szinte minden előadó ragaszkodik a ballada formához és nem igazán nyúl a tempóhoz. Jó lenne tudni, hogy ennek van-e valami feltárható oka. A Gotan Project verzióra külön felhívnám mindenki figyelmét, mert hihetetlenül eredeti, ahogy Chet Baker anyagra mixelik rá a saját zenéjüket. Személyes kedvencem pedig a Jarrett-Haden duett. Az egymásra hangoltságuk, az engedmények nélküli precizitásuk és nem utolsó sorban, az a pazar, telt hangszín…

Miles Davis (Round Midnight 1957)