Thelonius Monk – ‘Round Midnight (1948)
Wayne Shorter – Speak No Evil (Speak No Evil 1966)
Freddie Hubbard _ Outer Forces (Blue Spirits 1965)
Miles Davis – Tempus Fugit (Blue Note 1953)
John Scofield – Nocturnal Mission (Time On My Hands 1990)
Keith Jarrett – How Long Has This Been Going On (At Blue Note I-VI 1995)
Azon tűnődtem, hogy nincs is annyira sok mondanivaló erről. Döbbenetesen egyszerűre veszik, csodálatosan közvetlen és sallangmentes. De mindeközben Gershwinék örökzöldje feledhetetlenül tündököl a Blue Note bársonykék éjszakájának egén. Nemigen tudok még csak hasonlót se ahhoz, ahogy ez a három ember együtt megszólal. Gary Peacock bőgője pontosan ugyanazt a meleg, telt színt találja meg, amin Jarrett belekezd, és Jack DeJohnette seprűivel gyengéden fényesre simogatja a zenei szövetet. Egy csepp gyönyörű béke, ami bárhol bármikor jól esik a léleknek. Hogy “Mióta megy ez?”- nem tudom, de remélem még sokáig…
Robert Glasper – Afro Blue (Black Radio 2012)
Notes 