V Huszonharmadik hét

Jaco Pastorius feat. Herbie Hancock – Liberty City (Word Of Mouth 1981)

Miles Davis – Jean Pierre (We Want Miles 1982)

Ha a jazz-rock fúzió kerül terítékre, mindig olyan Miles számokat emlegetnek, mint az In a Silent Way, vagy a Bitches Brew, netán a Woodoo. És persze lehet vitatkozni, hogy a Jean Pierre valójában inkább jazzfunk, de mégis fenntartanám azt a véleményemet, hogy akár oktatni lehetne a fúzió mibenlétét ezen a kis gyöngyszemen. Vegyünk egy iszonyat kemény rockos ritmusszekciót – Al Foster dob, Mino Cinelu ütő, és a basszusgitárnál Marcus Miller, aki annyira szigorúan veszi a bázisfunkciót, hogy az alphangot is alig-alig hagyja el (na persze ettől feszül ki igazán a zenei szövet). Adjunk hozzá egy végletekig letisztult melódiát, ez esetben egy francia gyerekdalt, némi jazz-es színezéssel (Bill Evans szaxofon, Mike Stern gitár). Aztán hadd szóljon!!!

Manu Katche – Song For Her (Playground 2007)

Eberhard Weber & Paul McEndless – Pendulum (Pendulum 1993)

Jean-Luc Ponty – Renaissance (Aurora 1976)

Anouar Brahem – Parfume de Gitane (Live at Tunis 1997)

4th Dimension & Zakir Hussain – Mother Tongue (Abstract Logix New Universe Festival 2010)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: