Jaco Pastorius feat. Herbie Hancock – Liberty City (Word Of Mouth 1981)
Miles Davis – Jean Pierre (We Want Miles 1982)
Ha a jazz-rock fúzió kerül terítékre, mindig olyan Miles számokat emlegetnek, mint az In a Silent Way, vagy a Bitches Brew, netán a Woodoo. És persze lehet vitatkozni, hogy a Jean Pierre valójában inkább jazzfunk, de mégis fenntartanám azt a véleményemet, hogy akár oktatni lehetne a fúzió mibenlétét ezen a kis gyöngyszemen. Vegyünk egy iszonyat kemény rockos ritmusszekciót – Al Foster dob, Mino Cinelu ütő, és a basszusgitárnál Marcus Miller, aki annyira szigorúan veszi a bázisfunkciót, hogy az alphangot is alig-alig hagyja el (na persze ettől feszül ki igazán a zenei szövet). Adjunk hozzá egy végletekig letisztult melódiát, ez esetben egy francia gyerekdalt, némi jazz-es színezéssel (Bill Evans szaxofon, Mike Stern gitár). Aztán hadd szóljon!!!
Manu Katche – Song For Her (Playground 2007)
Eberhard Weber & Paul McEndless – Pendulum (Pendulum 1993)
Jean-Luc Ponty – Renaissance (Aurora 1976)
Anouar Brahem – Parfume de Gitane (Live at Tunis 1997)
4th Dimension & Zakir Hussain – Mother Tongue (Abstract Logix New Universe Festival 2010)
Notes 