V Tizenhetedik hét

Bill Evans – Spartacus Love Theme/Nardis (Conversations With Myself 1963)

Anouar Brahem – Stopover at Djibouti (Live at Coutances 2014)

Hol is kezdjem? Az első ami megragad, az tónus. Bársonyosan meleg, mély hangzás az oud-hoz tökéletesen passzoló hangszerkarakterek. Egészen lenyűgöző, hogy a basszusklarinét szinte ugyanabban hangszínben szólal meg mint a Brahem énekhangja. Aztán ott basszusgitár, gyönyörű ez a félig üveghangokból összerakott leheletfinom, mégis perkusszív kiséret. És persze ott van maga a dallam, olyan bennsőséges, olyan természetes, olyan emberi. A szólók alatt sem esnek ki ebből a szinte családias hangulatból. Olyan az egész mintha fivérek vacsi után kiülnének a teraszra a forró éjszakában muzsikálni kicsit. Azt hiszem ezután a zene után nemcsak átutazóban szeretnék Djibutiba menni!

Horace Silver – The Hippest Cat In Hollywood (The Hardbop Grandbop 1996)

Sons Of Kemet – In Memeory Of Samir (Lest We Forget What We Came Here to Do 2015)

Roy Hargrove – Salima’s Dance (Nothing Serious 2006)

Victor Wooten – Liz & Opie (Live in Studio 2018)

J. & R. Wasserfuhr – Englishman in New York (Gravity 2011)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: