V Tizenkettedik hét

Antonio Carlos Jobim – Tide Alternate Take (Tide 1970)

Sokáig kutattam ez után a felvétel után. Mindig csak a nagyzenekaros verziót találtam, pedig ez a quartett változat sokkal meghittebb hangulatú. Annyira finom és elegáns. Az elektromos zongora hangszíne csodálatosan el van találva, ha lehet még egy kicsit fülledtebbé varázsolja a gitár-bőgő-dob keltette forró nyáréjszaka hangulatot. Sehol egy kilógó szeglet, vagy él ez a zene úgy simul köréd, mint valami puha párnás fotel, ahol nyugodtn kinyújtóztathatod a tagjaidat. Biztos lehetsz benne, hogy senki sem zavarja meg az édes pihenést.

Jan Garbarek – Witchi-tai-to (Live in Concert 1992)

McLaughlin, Shankar & Hussain – Sakhi (Is That So? 2020)

Lehet bátran vitatkozni, de ez a felvétel megtestesíti mindazt, amiért mégiscsak szeret az ember ebben korban élni. Nevezetesen hogy pandemia ide, kulturális különbségek oda, ez a felfoghatatlanul csodálatos zenei tünemény meg tudott születni. Hogy ezek a muzsikusok soksok évvel ezelőtt össze tudtak találkozni a Shakti nevű formációban, mindegyikük örökségét beleolvasztván, egy új minőséget létrehozva. Az meg egyenesen hihetetlen, hogy ma már ezt a világ különböző pontjairól élőben együtt lehet játszani. És persze nem utolsó sorban, hogy jómagam a világ negyedik sarkából tanúja lehetek mindennek.

Pat Metheny – Zenith Blue (Side-Eye NYC 2021)

Akira Ishikawa – Pick Up The Pieces (Back To Rhythm 1975)

Tony Allen – Ise Nla (Lagos No Shaking 2006)

Tarek Yamani – Hala Land (Peninsular 2017)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s