IV Harminckilencedik hét

Ellington & Coltrane – My Little brown Book ( Duke Ellington & John Coltrane 1963)

Amikor először meghallottam, annyira ismerősnek tűnt a bevezető, hogy azt hittem az In a Sentimental Mood egy másik feldolgozása. Aztán  kiderült, hogy másik nóta, de ugyanaz a parádés szereposztás. Az a finom ingázó motívum, amit Duke Ellington játszik a legelején az első pillanattól tökéletesen beülteti a hallgatót ugyanabba a különös melankolikus hangulatba, ha úgy tetszik blue mood-ba. Itt senki sem hősködik, hihetetlen természetességgel és egyszerűséggel játszanak. Mintha a világ legegyszerűbb dolga volna ennyire gyönyörű melodikus szólót improvizálni, mint Coltrane. Vagy ahogy Duke és a többiek a kíséretet aláteszik, végig szerényen a háttérbe húzódva, de tökéletesen kipárnázva az utat a szólistának. Azért talán van egy pillanat a szám derekán (2:25 körül) ahol egy árnyalatnyit meglódítják a tempót és Duke finoman válaszolgat Trane motívumaira. Aztán ujra a bevezető mintegy coda-ként és egy kicsit nyitva hagyott záróakkord. Atyavilág, de szép!

Pat Metheny – Medley (The Unity Sessions 2016)

Aki ismeri Pat Metheny munkásságát, az nagyjából úgy hallgathatja ezt az összeállítást mint egy nosztalgiadarabot. Sok-sok csodálatos emléket, témát villant fel egy-egy pillanatra. Egyiknél sem időzik soká, mintha felhőket hajtaná a szél. Közben hallgatója is lassanként beleréved az egyre másra elő-, és tovatűnő dallamokba. Aki esetleg csak most ismerkedne meg az ikonikus gitárfenoménnel, az nyugodtatn tekintheti útmutatónak, tartalomjegyzéknek és szép sorban hallgassa végig az eredeti számokat: Phase Dance/Minuano/Midwestern Night’s Dream/The Sun in Montreal/Omaha Celebration/Antonia/Last Train Home. Ha még egy Are You Going With Me? is kerül a végére már elmodható, hogy ízelítőt kaptunk a Metheny-feelingből.

(Ha ennél is többre vágyna a kedves Olvasó, szeretettel ajánlom figyelmébe ezeket: https://notes7.blog/2017/11/05/pat-metheny-2017-11-04-momsport/ https://notes7.blog/2017/11/17/huszadik-het-metheny-meg/ )

Ibrahim Maalouf – Una Rosa Blanca (S3NS 2019)

Billy Cobham – Heather (Crosswinds 1974)

McCoy Tyner – Groove Waltz (Nights Of Ballads & Blues 1963)

Dave Holland – Mashup (Mashup 2021)

Victor Wooten – Norwegian Wood (What Did He Say? 1997)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s