Chick Corea – All Blues (Trilogy 2 2018)
Corea, McBride és Blade, azt hiszem’65-ös változatból indulnak ki, bár kicsit engedve annak szédületes tempójából. Így egy csodásan jó húzású swing kerekedik ki belőle. Említettük már, hogy az a hír járja, hogy Miles témája csak látszatra egyszerű, és még a tapasztaltabb előadókon is ki tud fogni, ha szólózni kell rá. Na persze nem Chick Coreá-n (zongora), vagy Christian McBride-on (bőgő). Az ő szakmai tudásuk messze felette áll az ilyen nehézségeknek. Bámulatos eleganciával, játszi könnyedséggel szántanak végig hangszereiken. Őket hallgatva mindig az jut eszembe, hogy igen, akárki akármit mond, a jazz és a blues is ÉL!!!
Snarky Puppy – Chonks (Live At The Royal Albert Hall 2020)
Ezúttal leginkább azon töprengtem el a Snarky Puppy szám kapcsán, hogy mennyire el kell találni a tempót, hogy a koncepció életre keljen. A Chonks húzását is ez a se nem lassú, se nem gyors lüktetés adja: Ha csak egy árnyalatnyit eltérnének félő, hogy máris nem működne. De így olyan belső tartása lesz a zenének, hogy a szólisták szinte bármit játszhatnának.(Persze a legkevésbé se gyengék.) Az első részben mintha kissé vissza is tartanák a lendületet, hogy annál nagyobbat robbanjon, amikor végre nekiengedik. Különös témáikból és harmóniáikból fenséges erő sugárzik, és valamiféle meghívás is: Gyere, és élvezd velünk a pillanatot!
Jacob Collier – He Won’t Hold You (DJesse Vol. 3. 2020)
Elling & Perez – Stage I ( The Questions 2018)
Robert Glasper – Better Than I Imagined ( Better Than I Imagined 2020)
Maria Schneider Orchestra – Sputnik (Data Lords 2020)
Arturo O’Farrill – Four Questions (Four Questions 2020)
Notes 