IV Harminckettedik hét

Snarky Puppy – Tarova (Culcha Vulcha 2016)

Rymden – Terminal One (Terminal One 2020)

Na igen, manapság a cyber-korban már majdnem hozzászoktunk, hogy mindig és mindenhol megfigyelnek minket. Szerintem ennek nemcsak hátrányai vannak. Példának okáért vagyük a Spotify nevű szolgáltatást, amely az évek során olyannyira ráhangolódott a zenei ízlésemre, hogy nagyon jó százalékban képes nekem tetsző zenéket ajánlani. A Rymden is így, a heti kaland-ot hallgatva került fókuszba. Csak később kerestem utána, és kiderült, hogy Esbjörn Svensson tragikus halála után, nemrégiben a trió bőgőse, Dan Berglund és dobosa, Magnus Öström új zongoristával, a nem kevésbé kitűnő, Bügge Wesseltopf-fal alakított formációt. Zenéjük talán kicsit keményebb, rockosabb, de épp az a kortárs jazz színekben pompázó, hihetetlenül invenciózus muzsika, amit a magam részéről nagyon szívesen hallgatok.

A Terminal One témája elég rafinált, egyszerű és mégsem az. Néhány hang az egész, mégis valamiféle irónia sugárzik belőle, ahogy a moll akkord a végére szűkítettbe fordul. Aztán ott az a nagyon markáns dob alatta, néha mintha kicsit kényszeresen is tolná előre az egészet. Amikor végre van egy kis kiállás fel is lélegzünk, hogy aztán annál sűrűbben és ellentmondást nem tűrően térjen vissza. Zenészeink állatira értik a dolgukat, végig kétségek között tartva a hallgatót, hogy vajon ezt most komolyan kell venni vagy inkább mosolyogjunk. És természetesen a legvégén sem kapunk egyértelmű választ. Úgyhogy folyt. köv…

Hudson – Hudson (Hudson 2017)

Mehliana – Just Call me Nige (Taming the Dragon live in LA 2013)

The Bad Plus – Seven Minute Mind (Made Possible 2012)

Robert Glasper – Afro Blue (Black Radio 2012)

Hiatus Kaiyote – Breathing Underwater