Jaco Pastorius – Reza (Anthology: The Warner Bros. Years 2014)
A felvételt Pastorius harmincadik születésnapi koncertjén készítették és az ünnepelt igencsak megvárakoztat bennünket a belépőjével. A negyedik perc környékén lehet csak hallani először, de mondjuk ami addig történik, nálam már az is kiüti a biztosítékot – persze a legjobb értelemben. Az a fergeteges ütős kavalkád, amit Erskine-ék művelnek, bármikor is hallgatom, totál felvillanyoz. Aztán jön Jaco a kb. 3 hangos témájával és ő is hagyja tovább bontakozni az addigra már izzásig hevült percussion csapatot, meg a fúvósokat. A basszus látszólag alig tesz valamit hozzá, ebből is látszik, hogy mennyire ért ahhoz hogyan kell hangulatot csinálni. Na és persze a végén jön a csattanó…
McLaughlin & Santana – The Life Divine (Love Devotion Surrender 1973)
Brad Mehldau Trio – Little Person (Blues And Ballads 2016)
Mindig ámulatba tud ejteni, hogy a pentatóniának micsoda megrázó erejű őszinte tisztasaga van. Itt is, ahogy javarészt öthangú fordulatokkal Mehldau zongorája elindítja, úgy érzi az ember, hogy azon a nyelven szól, amin csakis igazat lehet beszélni. Hallgatom, ahogy a dob meg a bőgő leheletfinoman csatlakozik, vigyáznak nehogy megzavarják ez a törékeny hangulatot és persze sikerül nekik még bennsőségesebbé varázsolni azt. Mindeközben, ahogy a zongora rajzolja tovább azt a csodálatos melódiát, az embernek az az érzése támad, hogy Meldau pontosan tudja, hogyan kell énekelni ezen a hangszeren. Az első hangtól az utolsóig meseszép.
Al Di Meola – Oblivion (Plays Piazzolla 1990)
Billy Childs -Leimert Park (Acceptance 2020)
Joe Henderson – Felicidade (Double Rainbow 1995)
Marcin Wasilewski Trio – Austin (Live 2018)
Notes 