Herbie Hancock – Doin It (Secrets 1976)
Hogy mit is csinál Herbie Hancock? Szerintem alapvetően funky-t, és – te jó ég – mennyire menőt! Ahogy a gitártól kedve szép sorben lépnek be a szólamok, az egész olyan mint egy ilyen oktatófelvétel. Vagy mintha looperrel csinálták volna, mellesleg kb. olyan pontos is. A funky-ban az a legjobb, ahogy a szünettel bánik, az egyes hangszerek különböző apró motívumokkal jönnek, minden kis dallam szaggatott, tele van lukkal. De ezek a szünetek komplementer módon viszonyulnak egymáshoz, így együtt játszva őket, kialakul egy jellegzetes, és állati izgalmas ritmikus felület. Hancocknál pedig még jőn hozzá a pazarul ötletes hangszín és kész is a hihetetlenül cool koktél. És ha még ez sem lenne elég üdítő, akkor hallgassuk csak a szinti szólót a szerző ujjai nyomán, nem is hivalkodik csak egyszerűen atomkirály.
Miles Davis – Frelon Brun (Filles de Kilimanjaro 1969)
Steps Ahead – Both Sides Of The Coin (Steps Ahead 1983)
Joe Zawinul – Bimoya (World Tour 1998)
Marcus Miller – Funk Joint (Free 2007)
Azt hiszem ezután a szám után a dögösség fokmérője egy Marcus kéne legyen. Hősünk egészen pontosan megmutatja, hogyan kell tempót, hangszínt és legfőképp hangmagasságot választani, hogy a közönségnek a zsigerei válaszoljanak, beinduljon a vérkeringés nyaktól lefelé. Nem mintha Miller által nem lenne a dolog teljesen szépen átgondolva. Vegyük például a szeptím párhuzamban futó fúvós témát, amiből persze nem a 7 hang távolságot érzékeljük, hanem hogy egyszerű és valahogy mégse az. Lehetne arról is ódákat zengedezni, hogy mennyire gyönyörűen valósulnak meg a funky, fentebb már emlegetett alapszabályai. De valójában ez mind eltörpül amellett, ahogy ez szól. Kedves Barátom, ez az amit tilos telefonon hallgatni. Ha teheted, indítsd csak el a hi-fi-den és rögtön fogod érezni miről beszélek.
Snarky Puppy – Outlier (We Like It Here 2014)
Christian Scott aTunde Adjuah – Huntress (Axiom 2020)
Notes 