IV Tizenhetedik hét – A gitár mesterei

Egberto Gismonti  – Selva Amazonica-Pau Rolou (Solo 1979)

John McLaughlin – Echoes From Then (Live in Paris 2017)

Julian Lage  – Persian Rug (Arclight 2016)

Johnson & Stern – Remember (Electric 2014)

Hudson – Lay Lady Lay (Hudson 2017)

Ralph Towner  – Rumours of Rain ( Blue Sun 1982)

Ralph Towner az egyike azon gitárosoknak, akiknek a zenéje a legközelebb áll hozzám. Nem tudom azért-e, mert kortárs jazz-t játszik, vagy azért mert érződik rajta, hogy gyökerei éppolyan erősen kapaszkodnak a komolyzenébe, mint a világzenébe, vagy egyszerűen multiinstrumentalista révén (zongorán is brilliáns) hangszerkezelésének van valami tágabb perspektívája. Tónusa összetéveszthetetlen, üveghangjai hallatán mindannyiszor futkos az ember hátán a hideg. És hát persze az sem elhanyagolható szempont, hogy az Oregon alapító tagja és komponistája. Ez a szám az egyik szólóalbumárol való, amilyen egyszerű, annyira gyönyörű.

Pat Metheny – Dreaming Trees (Day Trip 2008)

Van Metheny zenéjében ez hihetetlenül kedves természetesség. Szinte népdalos egyszerűség és valamiféle biztonság, ami mintha bármilyen messze is vagyunk is, egyenesen az otthon melegét idézné fel. Már az első strófa mesterkéletlen szólógitárja megpendíti az emberben a hazatalás érzését. A gyönyörű, sima dallam lágy harmóniákon ringatózik. A leheletfinom dob (Sanchez) és a bőgő csatlakozása épp ezt a puhaságot teljesíti ki. Itt mindenki sugárzóan csodálatos, de számomra McBride bőgőszólója teszi fel a koronát erre a varázslatos számra.

Al Di Meola – Cyprus (Orange And Blue 1994)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: