Joe Zawinul – Potatoe Blues
Gil Evans – Las Vegas Tango (The Individualism Of Gil Evans 1964)
Na ez aztán tényleg izgalmas alkotás. Nyilván minden zenénél fontos a harmónia meg a hangszerelés, de Gil Evans ezúttal valami tényleg különlegeset hozott össze. Már a zongora bevezető kissé tág különös harmóniái is sejtetik, hogy nem akármivel lesz itt dolgunk, de amikor megszólalal a hihetetlenül bársonyosan búgó és egyúttal a dob (Elvin Jones) miatt csengő-bongó alap, már tudjuk, hogy ez bizony mestermű. Aztán jönnek a fúvósok, a nagyzenekari hangszerelés olyan előadókkal, mint Jimmy Cleveland (trombone) Wayne Shorter (sax), Thad Jones (trompet), Eric Dolphy (flute), Kenny Burrel (gitár) és a hallgatónak annak rendje-módja szerint káprázik a füle. A tónus egyszerre fülledt és hűvös, szóval azon a nagyon jóleső módon borzongató, amitől libabőrös lesz az ember. Arról nem is beszélve, hogy a szépséges dallam mellé milyen elragadó harmóniákat kevernek ki.
Mino Cinelu & Nils Petter Molvær – New York Stroll (SulaMadiana 2020)
SFJazz Collective – Waters of March (Live in Concert 2019)
Brad Mehldau – New York State of Mind (Suite: April 2020)
Mats Rodin, Mike Stern & Lars Danielson – Hopeful (Isidor 2011)
Joseph Tawadros – Anubis (Band Of Brothers 2018)
Notes 