Marcus Miller – Sublimity ‘Bunny’s Dream (Laid Black 2018)
Afrika bársonyos hangjai köszönnek ránk ebben a varázslatos számban. Azt is nagyon szeretem Millerben, hogy hihetetlen arányérzékkel áldotta meg a sors. Bármit is csinál az mindig kifinomult és ízléses. Itt is eltalál valami hajszálvékony közlekedő utat a smooth-on túl, de a nyálason innen. Jó mondjuk nem akármilyen segítséggel valósítja meg, Jonathan Butler és a Take 6 olyan vokális kiterjesztést kanyarítanak a hangzásnak, ami csupa báj és akellem, nem beszélve a hangszerelési ötletek széles skálájáról. Szóval szól ez rendesen és mellete van valami teremtő ereje, ami tényleg a dél-afrikai csodás naplementébe repít.
Mehliana – Hungry Ghost (Taming The Dragon 2014)
Brad Mehldau (billentyű) és Mark Guiliana (dob) projektje a szó legnemesebb értelmében kísérleti zene. Nagyszerű utazás kettejük titkos világába. Amikor legelőször hallottam Guiliana eszméletlen dobolásától akadtam ki. Mint egy gyorsvonat, fáradhatatlan és megállíthatatlan. Lassan, de biztosan kúszik be az ember tudatába és robbant fel mindent. Aztán, ha figyeled Mehldau játékát, egyik oldalról ő sem marad ki a permanencia játékból, meg a fokozásból, de mindemellett ő biztosítja a melodikai dimenziót is. Ennek a sárkánynak, vagy ha úgy tetszik kisértetnek legalább két feje van, de az biztos, hogy hiába kűzdesz ellene, mindenképpen a hatalmába kerít. Hát nem zseniálisak?
Miles Davis (feat. Ledisi) – Rubberband Of Life (Rubberband 1985/2019)
Ibrahim Maalouf – Goodnight Kiss (Red & Black Light 2016)
The Bad Plus – Love Is The Answer (Activate Infinity 2019)
Shai Maestro – Angelo (Shai Maiestro Trio 2012)
Chris Potter – Circuits (Circuits 2019)
Notes 