Keith Jarrett – Part VII (Budapest Concert 2020)
Hát azt hiszem sejtem miért ezt a track-et választotta Jarrett új albuma promóciójának. Ebben is megvan az a csoda, ami rá annyira jellemző és teljességgel utánozhatatlan, ahogy valamiképpen a legkommerszebb melódiát és harmóniákat örök értékké tudja nemesíteni. Mindegy hogy mihez nyúl, mindegy hogy téged milyen állapotban talál meg, a vége mindig ugyanaz a tetőtől talpig borzongató, egész lelket átjáró érzés, hogy ez az ember képes a te belső hangszereden játszani. Olyan tájakra visz, ahol a gyönyörűség természetes és testet ölt a hamónia. Köszönjük, hogy van!
Pat Metheny – Missuori Uncompromised (Quartet Live 2009)
Ellington & Coltrane – Take the Coltrane (Duke Ellington & John Coltrane 1962)
Holland, Hussain & Potter – Suvarna (Good Hope 2019)
Ó micsoda szereposztás, három igazi szupersztár játszik (Dave Holland bőgő, Zaki Hussain tabla, Chris Potter tenor szaxofon). Emlékszem tavaly ősszel mennyire sajnáltam, hogy nem tudtam ott lenni budapesti koncertjükön. De az abumon is nagyon jól esik figyelgetni egyéni stílusukat, tónusaikat szólóban, meg a szinte tapintható figyelmüket a zenésztársakra, aminek egyértelmű megnyilvánulása az egymásra reflektáló, lenyűgöző közös építkezésük. Lehet találgatni, hogy minek is neveztessék, ami ebből kisül- lehetne fúziós jazz, világzene vagy kortárs jazz, de úgy hírlik hogy a filmzenétől sem voltak távol az elképzelések. Alapjában gondolom mindegy is, hogy hívjuk, lényeg hogy ez hihetlenül kellemes eleggyé formálódik, és bár talán kell némi türelem és odafigyelés a hallgatásához, de megéri.
Lionel Loueke – Cantaloupe Island (Live 2020)
Charlie Haden – El ciego (Nocturne 2001)
Robert Glasper – Everything In Its Right Place/Maiden Voyage (In My Element 2007)
Notes 