Michael Brecker – Sometimes I See (Nearness Of You 2001)
Valahogy így képzelem, amikor az istenek leülnek jammelni. Minden olyan magától értetődő és természetes, mintha mi sem lenne könnyebb. Az sem számít, hogy ki mennyire messziről érkezett, ezek a muzsikusok ismerik a közös nyelv, a zene legbensőbb titkait és arra is képesek, hogy az egyszeri földi halandó hallagatóval megértessék azt. Mert akármelyikük is szólózik, vagy kiséri alázattal a többieket, mindig erősebb az érzés, hogy az üzenet megérkezik hozzánk. Nem szomorú, nem vidám csak lélegzetelállítóan gyönyörű. Köszönjük Michael Brecker, Pat Metheny, Herbie Hancock, Charlie Haden, Jack DeJohnette!!
Ralph Towner – Beneath An Evening Sky (Old Friends New Friends 1979)
Richard Bona – Shiva Mantra (The Ten Shades of Blues 2009)
Csodálatos indiai hangulat, forró afrikai fuvallatokkal. Talán így lehetne jellemezni Bona kompozícióját. A bluest én nem nagyon érzem benne, de tulajdonképpen nem is hiányzik. Meglepő az is, hogy ezúttal a szólóénekes szerepét is átadja a helyieknek (Bombay-ben vették fel), és megelégszik a nagyonis „jellegzetesen bonás” háttérvokállal. Na meg persze basszusozik, leheletfinom, puha tónuson. Igazából számomra ez a lágy érintés, az érzékenység, amellyel összesimítja a kultúrákat a legcsodálatosabb benne.
Roy Hargrove – Trust (Nothing Serious 2006)
Brad Mehldau – Waltz for J. B. (Ten Years Solo Live 2010)
Avishai Cohen – Central Park West (Duende 2012)
Brian Blade – Embers (Landmarks 2014)
Notes 