III Harminckettedik hét

Oregon – North Star (Music Of Another Present Era 1975)

Oregonék zenéje ezúttal is a Sarkcsillag fényében tündöklik. Egyszerre hűvös és távolságtartó, de ugyanakkaor bennsőséges és lélekemelő. Mindezt szépséget, véleményem szerint legfőképpen annak a tónusnak köszönhetjük, amit csak ez a négy muzsikus képes kikeverni. A bőgő-zongora/gitár (Moore-Towner) párhoz társuló oboa (McEndless) és tabla (Walcott) kristályos csengést, éterien lebegő textúrát kölcsönöz a melodikus gondolatok kifejezésének. Mindenképpen igaz rá a dallamközpontúság, de dallamai különösen csengenek, ami nem kis részben a harmóniai és hangrendszeri sajátosságokból fakad. Megint egy olyan muzsika, ami szelíden kopogtat az ajtón, de ha beengeded, földöntúli gyönyörűségben lesz részed
 

Lars Danielsson – Polygon (4 Wheel Drive 2019)

Az album címe teljes mértékben megadja a kulcsot, ahhoz hogy mit várhatunk ettől a számtól. Négy teljesen egyenrangú muzsikus, olajozott gépezetként való, hibátlan együttműködéséből fakadó száguldást. A sodró lendület mellett, ráadásként jótékony energiával, pezsdítő, életteli lüktetéssel is megajándékoznak minket. Számomra külön élmény a telt bőgő intro-t (Lars Danielsson) és a harsonaszólót (Nils Landgren) hallani. És persze ne felejtsük a szerző (Michael Wolnny) invencióját és remek zongoraszólóját. Külön szeretem azt a pillanatot 1:45 környékén, amikor a dobbal való felelgetésből egyszer csak elszabadul.

McCoy Tyner – Forbidden Land (4×4 1980)

 

John McLaughlin & Jaco Pastorius & Tony Williams – Are You The One (Live)

Atyaég micsoda trió, micsoda zene, micsoda elképesztő zúzás. Amit McLaughlin, Pastorius és Williams művelnek az atomkirály. Nemcsak arról beszélek, hogy egyenként mindegyikük káprázatosan virtuóz muzsikus, hanem arról, ahogy együtt zenélnek. Bárhogy is keresnéd, egyetlenegy pici felesleges hangot se találsz. Mindennek megvan a miértje, és a komplementere, vagy a válasza a többiek játékában. És az a bizonyos közös nevező, a tempó annyival túl van minden racionális léptékkel felfoghatón, hogy a földi halandó egyszeri hallgató jobb, ha beköti a biztonsági övet. Mert ez bizony hipersebességgel hasít.

Mike Stern – After You (Upside Downside 1986)

Omar Sosa – Tres Negros (Afreecanos 2008)

Brian Blade – Bonnie Be Good (Landmarks 2014)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s