Bela Fleck and The Flecktones – Scuttlebutt (UFO Tofu 1992)
A Flecktones egyik legkirályabb jellemzője a sound, amit kikevertek maguknak. Sokféleképp lehet megszólaltatni a pengetősöket, de a bendzsónak már önmagában is van egyfajta perkusszív hangzása. Ehhez jön Wooten szintén védjegyként is emlegetett kemény basszustechnikája, némi fémes csillogású billentyűs tónus, meg ütők sok cinnel és máris kész az utánozhatatlan Flecktones hangszín. De nemcsak ezért lehet szeretni őket, zenéjükből számomra mindig kiérződik egyfajta ironikus, önmagát nem túlsággal komolyan vevő felhang, ami mindig jókedvre derít. Hát derüljünk együtt!!
Billy Childs – I Have A Love (The Child Within 1996)
Billy Childs és Dave Holland duettje is az a fajta találkozás, ahol két előadó valamiféle közös harmadik minőségben forr össze. Sajátos és tökéletesen kerek közös hang, amelyen mesélnek. A West Side Story dalnál alkalmasabbat talán nem is találhattak volna. Parafrázisuk epikus, lélegzetállító, egyszerre nyugodt és expresszív. Kezeik nyomán fülkápráztató dallamok, fenségesen szárnyaló ívek bontakoznak ki. Mindez anélkül, hogy akár csak egy pillanatig is megtörné a cool, kicsit zárkózottabb kereteit. A végletekig szofisztikált és kimunkált, és persze mindezt úgy mintha ez lenne a legkönnyebb dolog a világon. Nekik lehet, hogy az is!
Chick Corea – You’re Everything (Light As A Feather 1972)
Chris Potter – Lift (Lift 2004)
Joshua Redman – Blues For Charlie (Still Dreaming 2018)
Shaun Martin – Focus (Focus 2018)
Notes 