Shakti – Isis (The Handful Of Beauty 2002)
Ez a Shakti jelenség azért még mindig el tud képeszteni. Biztos vannak olyan muzsikusok, akik hasonló vagy tán még jobb hangszeres képességekkel vannak megáldva, bár McLaughlin, a hegedűs L. Shankar és persze Zakir Hussain a tablánál elég bőségesen fel van szerelve virtuóz skillekkel. De igaziból pusztán ettől nem lennék annyira elragadtatva. Annál inkább a zenéjüket átjáró átszellemült, testet-lelket gyógyító, mindent feloldó és átmosó energiától. Az egészben pedig az a legjobb, hogy ez a zene nem támad le, szinte szemérmesen tartózkodó, és csak rajtad áll, hogy épp mennyire akarsz, vagy tudsz belemélyedni. Mindenesetre itt a lehetőség egy lenyűgöző élményre!
SFJazz Collective – Recorda-me (Music Of Joe Henderson 2015)
Ralph Towner – C. T. Kangaroo (Blue Sun 1982)
Shai Maestro Trio – Treelogy (Untold Stories 2015)
Shai Maestro-ról, az izraeli zongoristáról a Gyémánt Bálint album vendégművészeként hallottam először, de mint mint ez a szám is bizonyítja saját produkciója is messzemenően figyelmet érdemlő. A kortárs jazz-nek épp azt a hozzám nagyon is közel álló irányzatát képviseli, amely érezhetően a klasszikus zenén iskolázódott és nem csak technikailag. Egyértelműen Bartók jut eszembe a friss, szinte népdalos téma és a kvint bázisú alapok hallgatásakor. A későbbiekben pedig, ahogy sűrűsödik egymásnak feszül a zongora dallamának szigorú hétfokúsága és a kíséret egyre bonyolultabb kromatikája. Mindennek kötőanyagaként pedig ott a dob sürgése-forgása. Szépen van ez így nagyon!
Mathias Eick – Cologne Blues (The Door 2008)
Manu Katché – Ride Me Up (Unstatic 2016)
Mark Guiliana – Family First (Family First 2015)
Notes 