Anuar Brahem – Vague (Stadtcasino Basel 2015)
Nagyon szép ez az állandó mozgás a bevezetőben. Szép és valahogy kimozdíthatatlanul egykedvű. A harmonika és a zongora duettjéből még csak sejti az ember, hogy ez megint a belső fájdalmakról fog szólni. Aztán megszólal Brahem oudja és belesajdul a lélek. Az a kín, amit már régesrég hozdozol magaddal, nem fáj már nagyon, de tudod hogy ettől míg élsz nem szabadulsz. Együtt kell élned vele, úgy kisér végig, ahogy a zongora leköveti a pengetős dallamot. Annyira szomorú és annyira gyönyörű.
(ez egy másik szép szám Brahemtől)
Billy Childs – Tightrope (Rebirth 2017)
AT Ensemble – Tarator (Quant je suis 2004) (1:11-től)
Steps – Fawlty Tenors (Smokin’ In The Pit 1980)
Hű micsoda tempó és micsoda szereposztás. Amit Eddie Gomez (bőgő) és Steve Gadd (dob), no meg diktálnak, fergeteges latinos kavarás, grammra kimért és tökéletesen előadott performansz. Ha nem Grolnick (zongora) Mainieri (vibrafon) no meg Brecker (szaxi) lennének a szólisták, azt mondanám rendesen fel van adva lecke. De az ő esetükben ez a sebesség és intenzitás meg se kottyan. Valójában ez érződik is, hiszen egyetlen kósza pillanatra sem fog el a bizonytalanság. Sőt mintha totális higgadtsággal játszanának “hangsebességgel” Na kb. ezt nevezném kőkemény profizmusnak.
High Definition Quartet – Hopasa (Hopasa 2013)
Jó mondjuk az közismert, hogy a lengyel jazz világszínvonalú, de ezzel együtt is figyelemre méltó, amit ez a fiatal formáció összehoz. A quartet Pjotr Orzechowski a Pianohooligan néven elhíresült zongorista vezetésével jött létre. És igen, van valami vagány az egészben. Ehhez a számhoz is szemtelen tempót vesznek, de kétségkívül csuklóból bírják ezt az iramot is. Ennyit a technikáról. Ami viszont az én figyelmemet leginkább leköti és kivívja maximális elismerésemet, az a feszesség és tónus, ami minden hangból árad. Erőlködés és erőszakosság nélkül duzzad az erőtől. Nem tudom miféle sortűz ez, amit ránk zúdítanak, de az biztos, hogy a hallgató is kap jóleső energiáiból. Ez elég király, kösz srácok!
Peter Erskine – Dreamsville (On Call 2018)
Roy Hargrove – Mental Phrasing (With the Tenors of Our 1998)
Notes 