III Tizennegyedik hét

Wayne Shorter – Orbits (Without a Net 2013)

Akárki akármit is mondjon, ez a nóta valójában a hétfokú skála legbizarrabb hangközéről, a tritonusról szól. Habár a Without A Net-es verzióból talán hiányzik az a lázas sietség, ami az Miles Smiles-on található eredetit jellemzi, de a téma és a tritonus bűvöletében támolygó szólamok éppúgy nem tudnak szabadulni a rögeszmétől. Pedig aztán Shorter beizzítja a magassági kormányt, de légnemű futamokal indított kitörési kisérleteit Perez zongora-témája kíméletlenül visszarángatja a földre. Blade-del (dob) olyanok, mint a héliumos lufi, ha zongora és a bőgő (Pattitucci) nem fogná erős kézzel a zsinórt, rég kereket oldottak volna, és repülnének egyenesen az ég felé…

Snarky Puppy – Loose Srews (Bring Us The Bright 2008)

Nehéz megmondani, mi az ami ezt a zenét összetartja, de lehet hogy az egyik ilyen alapkő a disszonancia. Hihetetlen húzást ad neki, hogy egyetlen pillanatra sem, hagy feloldódni. Még a vége felé az ütős rész alatt is szól az a fura politonális éneklésféle. No meg persze a káprázatos percussion munka, ami egyre magasabb hőfokra korbácsolja a hangulatot. És igen, ez a szám szokott eszembe jutni, ha Michael Legue basszer teljesítményét kéne taglalni. Érdemes külön figyelni, fantasztikusan kavar. De amúgy valójában számomra mégis titok, hogy mitől működik ez, hogyan tud a rengeteg apró mozaik valami fergetegesen jóvá kovácsolódni.

Snétberger & Stockhausen – Gommé (Joyosa 2004)

Nils Landgren – Lobito (4 Wheel Drive 2019)

Michael Legue & FORQ – Lennburu (Batch 2015)

Manu Katché – Rolling (Unstatic 2016)

Marcus Miller – The Blues (Tales 1995)

Lehet hogy tévedek de én egyértelműen érzem a kontinuitást Miles Doo-bop-ja és e között. Pláne, hogy a mester egy mondat erejéig fel is tűnik. Funky, rap és hip-hop keveredik a blues, na meg a jazzrock formanyelvével. Mindezekhez pedig Miller csodásan egyedi basszus soundja adja a groove-ot. Talán nem a leginvenciózusabb nóta, amit éltemben hallottam, de már az elején elkapja azt a tónust, amitől kifejezetten jól esik hallgatni. És ezt végig meg is tudja tartani. Egy Miller értemeben vett blues.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: