Keith Jarrett –Spiral Dance (Belonging 1974)
Újra és újra hallgatom ezt a számot és nem tudom eldönteni, hogy vajon hogyan is tesz függővé. A basszus őrületig ismételgetett hangja, vagy dallam tényleg spirált idéző csavarodása ejt rabul, vagy az az elképesztően feszes, energiától duzzadó hangszín, amit Jarrett és Garbarek összehoznak. De éppúgy vizsgálhatjuk Palle Danielsson bőgő sound-ját, meg a szólóját, és persze Jon Christiansen dobolását. Mindegyikük a professzió tökéletes birtokában, de azon túl is valami kivételeset nyújt. Olyat ami erőt ad, feltölt akár egész napra. Reggeli kávé mellé kisérőnek, szívből ajánlott.
Chick Corea – Chick’s Chums(Chinese Butterfly 2017)
Soriba Kouyaté – Deli Guelema (Live in Montreux 2003)
Amit hallunk az a kora nevezetű tradicionális Maliból származó hárfa. Soriba Kouyaté varázslatos dallamokat szólaltat meg rajta, amelyek népzenei alapokra épülnek. Egy basszushang és a felette ide-oda hintázó pentatonikus futamok megigézik az embert. Tényleg kicsit olyan, mint a hinta, néha magasabbra hajtja, máskor szelídebben leng. Elbűvölő.
Joshua Redman – It’s Not The Same (Still Dreaming 2018)
Cory Henry – Amazing Grace (Live at Red Room 2017)
Brad Mehldau –Alvarado (Largo 2002)
Notes 