III Tízedik hét

McLaughlin, Garbarek & Hussain – Zakir (Making Music 1986)

Vannak olyan zenék, amelyek kizökkentik az időt. Hallgatásuk közben valahogy átértékelődik az örökké és a minden fogalma. McLaughlin kompozíciója is végtelen és időtlen tereket nyit a gondolatoknak. Ami pedig egészen hihetetlen, hogy ezek muzsikusok nem csak, hogy teljes biztonsággal tájékozódnak a felfoghatatlanban, még a magamfajta földi halandót is képesek szelíden, kézen fogva vezetni ott. Tökéletesen bízom bennük az első akkordtól az utolsóig, cserében megtisztít és fényesre cirógat a zenéjük…

Herbie Hancock – Sly (Head Hunters 1973)

Manu Katché – Blossom (Unstatic 2016)

Szívet melengető szépséges muzsika, mi másra is lehet az embernek szüksége. Manu  pontosan érzi a megfelelő tónust, amitől a zene ráolvad az ember fülére, lelkére és mint afféle gyógyír teszi a dolgát. Talán érheti vád a számot, hogy kissé smooth és light. De kérdezem én, miért engedhetnők meg magunknak néhanapján egy kis kényeztetést. Ha pedig ez lenne a cél, Katche zenéje valóban kiváló választás. Vegyük például a basszusát. Mint valami szívhang élteti, táplálja az egész folyamatot, lényegében egyetlenegy hang, de mégis mindennek a kiinduló és érkezési pontja. De a fúvósok, vagy a zongora és a vokál is pontosan azt a mézszerű hangot fogja meg, amitől  csodásan kellemes lesz az egész. Hát nekem nagyon jól esik!

 

Snarky Puppy – Like a Light (groundUP 2012)

SFJazz Collective – Eternal Wait (The Music Of Joe Henderson 2015)

Fresu & Sosa – Under African Skies (Alma 2012)

Sosa-ék opusza kicsit olyan nekem mintha vadlesen lennénk, és a Serengeti ritkás facsoportjai között figyelgetnénk a természet apró rezdüléseit a forróságban. Látszólag nem mozdul a táj, miközben ezernyi apró csodás életteli hang vesz körül. A mesterien megkomponált osztinátó nagyszerű alaprezgést biztosít a különféle szebbnél-szebb megvillanásoknak. Itt mindenki elfér, az egész hihetetlen barátságos és derűs. Szeretem az olyan zenét, aminek legfőbb célja hogy mosolyt csaljon az ember arcára. Az utolsó ütem pedig még akár kacajt is fakaszt.

 

Oregon – Carnival Express (Family Tree 2012)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s