III Harmadik hét

Pat Metheny – Sisters (A Map Of The World 1999)

Metheny gitárja egymagában elég egy filmhez, de itt olyan varázsszőnyeget kap a zenekartól, hogy az lenne a csoda, ha nem bűvölne el mindenkit. A megnyugvás a hazatalálás zenéje ez, amikor érzed, hogy bárhol is jártál ezelőtt, bármilyen veszélyek között is, most már minden ismerős és barátságos körülötted. Hatalmas, széles horizont tárul a szemünk elé és mégis az első pillanattól az utolsóig bennsőséges. Talán attól is érezzük ezt ilyen otthonosnak, hogy a zenekar éltető talaján annyira simán és megállíthatalanul bontakozik ki a gitár dallama, mint egy szép virág, vagy a fa a kert végében. Bárhogy is, ebben a világban minden tökéletes, ahogy Metheny zenéje is.

Cory Henry – Heart (First Steps 2014)

Ilyenkor kicsit jobban értem miért is templomi hangszer a Hammond. Van valami utánozhatatlanul fennséges és ellenállhatatlan abban, ahogy Cory Henry kezében megszólal. Már a téma bemutatása és az első szóló alatt beizzítja a magassági kormányt,. A basszusszóló pedig a regiszter ellenére a felhők között szárnyal. Aztán méginkább  elszabadul és már semmi sem állítja meg a kegyelem pillanatait. És persze el ne felejtsük, hogy Henry az egész album minden áldott hangját a Hammondjából csalogatja elő!! Igen, az összeset!!! Egy gyönyörű nap, gyönyörű zenéje.

Mathias Eick – Children (Ravensburg 2018)

Kazumi Watanabe – Infancia (Mo’Bop 2006)

Impozáns diszkográfiáján túl nem sokat sikerült megtudnom a Watanabe körüli nézelődésből. De végülis a zene épp elég, hiszen egy Yamaha School gitárosról van szó. Elég jóról, ha már Breckerékkel is tolta. Itt épp Richard Bona a basszusnál, Horacio “El Negro” Hernandez dobol, és Cyro Baptista perkázik. Egberto Gismonti Infaciája pedig olyan muzsika, ami még a holtakat is életre keltené. Leginkább az ezer színben pompázó, tüneményes ütős felület az elején és a basszusszóló ragadta meg a figyelmemet. Olyan jó megint tapasztalni, hogy Bona a hangszerén is mennyire kiváló. Szeretem, hogy egy cseppet sem hivalkodó, csak amennyi kell, mikrogrammra. Reggeli mellett, esetleg helyette bátran fogyasztható! Eredmény – tuti jó energiák!

Weather Report – China Blues ( This Is This 1986)

Danielsson & Erskine & Rantala – Chorale (How Long is Now 2016)

Az igazán nagy zenészek, de megkockáztatom az igazán nagy emberek képesek egyszerűen fogalmazni, a legköznapibb eszközökkel megcsinálni a csodát. Figyeljük csak Peter Erskine-t (igazi veterán, Weather Report dobos), alig üt többet mérőnél, valójában egyetlen osztinátó ritmusképlet (tá-ti-ti) alkotja az egész kíséretet, de nem érezzük hogy akár egy hanggal is többre lenne szükség. És persze, ha korálról van szó kötelező a homofón (akkordszerű) kíséret, de mégis megrendítő a visszafogottság és alázat, amivel Rantala (zongora) és Danielsson (bőgő) bemutatják nekünk ezt a csodálatos dallamot. Szeretem, ha valami tud úgy kevés lenni, hogy közben nagyon is sok. Köszönöm az élményt!

Liberation Music Orchestra – This is Not America (Not In Our Name 2005)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s