Kenny Garrett amellett, hogy természetesen fantasztikus sztár és kitűnő muzsikus, szerves része az én személyes jazz-történetemnek. A műfajjal való ismerkedésem számos meghatározó élményének szereplője, vagy éppen főhőse. Például játszott azon a bizonyos 1988-as varsói Miles Davis koncerten és utána egy ottani klubbeli jam-melésen, ahol véglegesen és visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a műfajba. Miles-szal való közös zenélésük látványa és a köztük levő szavak nélkül, mégis tökéletesen érzékelhető csatorna olyan tapasztalat volt, amit semmi pénzért nem cserélnék el.
De hasonlóképpen vagyok a 2015 novemberi GetCloser szervezésű, MOMKult-beli koncertjével is. Azóta is széltében-hosszában mesélem, hogy életem legemlékezetesebb ráadását produkálta. Ugyanis a koncertek végén szokásos meghajlás-taps-ráadás-taps szekvenciától eltérően belekezdtek a Happy People-be és csináltak belőle egy varázslatos örömzenélést, ahol zenészek és nézők, idősebbek és fiatalok, mind önfeledten táncoltak, énekeltek, tapsoltak együtt vagy negyven percen át. Garrett pontosan tudja, hogyan tegye boldoggá a nagyérdeműt, és akik ott voltunk, mindannyian hálásak vagyunk azokért a percekért.
És persze itt van a Sing a Song of Songs, ami vélhetőleg a ronggyáhallgatott számok kategóriában, benne van nálam a top 10-ben. Nem tennék rá kísérletet, hogy újrafogalmazzam benyomásaimat erről a káprázatos zenéről inkább felidézném azt, amit egy régi, ihletett pillanatban sikerült leírnom itt:
Sing A Song Of Songs (Songbook 1997)
Ha már az idézeteknél tartunk készítettem egy kis válogatást a blog bejegyzésekből, amelyekben Kenny Garrett előkerült. Remélem mindenki talál magának kedvére valót közöttük és az is kiderül, hogy a Do Your Dance! rendkívül ígéretes koncertanyag! No de erről bővebben a koncert után!
Notes 