II Tizenegyedik hét

Mike Stern – One World (Voices 2001)

Amikor Stern és Bona összetalálkoznak, minden alkalommal robban valami örömbomba. Kettejükben épp az a határtalan lelkesedés és életöröm a közös, amivel a zenéhez nyúlnak. Tolmácsolásukban minden hang ünnep, és a karneváli hangulat szempillantás alatt a hallgatót is átjárja. Ha van kedvünk persze lehet figyelgetni Stern csillogó technikáját és szinte bájos soundját, vagy azt hogy milyen fantasztikus hangszínt kölcsönöz a kalimba a zenei felületnek, és nyilván leeshet az állunk Bona briliáns éneklésén, meg kórusain, meg basszusozásán. De akkor is mi járunk a legjobban, ha csak egyszerűen hagyjuk, hogy bearanyozzák a napunkat.

 

Jan Garbarek –Bueno Hora, Buenos Vientos (I Took Up The Runes 1990)

Egy zene, a számomra mind közül legkedvesebb Garbarek albumról. Van abban valami tétova izgatottság, ahogyan elkezdi, mintha csak fülünk hallatára válogatná a szavait. A zongora-dob alap elég biztosan megvan, de hezitál, hogy a dallam zongorán, szaxofonon vagy esetleg bőgőn lenne megfelelőbb. Az egészet dallam és kísérete közötti tempó és karakter különbség feszíti ki. Melodikailag, bár legato játszanak, mégis rövidek és kicsit bizonytalanok az ívek. A kíséret pedig csak egy fokkal gyorsabb az épp kellemesnél, így hajszolja végig a szólókat. Az egész nekem kicsit a vágyakozásról, vagy talán az elégedetlenségről szól. Van egy csodás pillanat a második perc elején, amikor a fokozás után egyszer csak úgy érzed, hogy végre összeáll kerek egésszé, de ez a folyamat is megtörik éppúgy, mint később minden szólóív. A vége gyönyörű zongora impróba torkollik, de itt sem lelünk rá az áhított megnyugvásra. Ha azt kérdezed: Mi volt ez? – egy bizonytalan „Nem is tudom, de annyira szép.” a válasz.

Roy Hargrove – Una Mas (Crisol Habana 1997)

FORQ – Stannic (Thréq 2017)

The Zawinul Syndicate – Familial (Black Water 1989)

Zawinul családi köre a kötögető anyukával, üzletelő apukával, na meg a fronton kötelességtudóan meghaló fiúról elég fura. Bevallom, egy cseppet sem érzem a cím sugallta bensőséges, családias hangulatot. Zeneileg és kognitíve is inkább kényelmetlen hatást kelt. Attól sem komfortos, hogy hiába lennének az egyes zenei alkotók önmagukban következetesek és egységesek, a gazdagon hangszerelt ritmikus alapok, a szintik hosszú akkordjai és a jellegzetesen torzított ének (bár mintha amikor a fiúról lenne szó megengedődik valamennyi természetes emberi hang) valahogy mégsem találkoznak össze. Nem tud megvalósulni a harmónia. Olyan világ ez, amely ugyanúgy tér napirendre a bizniszen, mint a hősi halálon. Ez azért kemény!

Chick Corea, Pat Metheny, Gary Burton, Dave Holland, Roy Haynes – Soon (Like Minds 1998)

Mi sem lehet klasszikusabb egy Gershwin dal feldolgozásánál, és ők öten pedig igazi klasszisok módjára nyúlnak a témához. Minden a helyén, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hibátlan kis gyöngyszem. Figyelgethetem csodásan felépített, a szofisztikáltság magas iskoláját (ha már klasszisról beszéltünk) megvalósító szólóikat; érzékeny, intelligens kísérésüket;  feszesen puhára töltött, közös soundjukat; vagy, ó egek azt a varázslatos tempót. Néha megfordul a fejemben, hogy miért is olyan jó ezt hallgatni, hiszen bárhonnan is közelítek ez tökéletesen és megkérdőjelezhetetlenül kerek. De végülis ez a fajta tökéletesség valahogy mégsem válik elefáncsonttoronnyá, és meg tud maradni emberinek és barátságosnak. A határtalan csodálat mellett végül mindig az az érzésem támad, hogy ezek a fantasztikus emberek, attól sem riadnak vissza hogy ideüljenek körém zenélni. Hát köszönöm!

Passport – Ostinato (Infinity Machine 1976)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s