Pet Metheny – As It Is (Speaking Of Now 2002)
Hol kezdjem? Talán ott, hogy számomra nagyon különleges ez a lemez, hiszen Metheny, Mays és Sanchez utánozhatatlan trióján túl, Bona is szerepel rajta. Sőt, ami azért tényleg kuriózum, nem csak gitározik és énekel, hanem kongázik és marimbázik is. A szám valójában egész egyszerű, kicsit country-s dallammal indul, azon a megszokott Metheny-féle, csodásan gazdagon hangszerelt, mégis levegős tónuson, amitől eleve a földtől elrugaszkodni érezzük. És aztán van közben egy pillanat, amikor léptéket vált és kinyílik a dimenziókapu. Onnantól a horizontig áramlik a hallgató körül a hangorkán, mámorító, minden sejtet egyenként, de testet-lelket egészben is körülsimogató éter. Amíg szól, biztosan érzed, hogy része vagy a világnak, biztosan érzed, hogy élsz.
Chris Potter – Wine Dark See (The Sirens 2013)
Jaj ez nagyon kellemes! Nem tudom miért, de már a rubato bevezetőben is megidéződik a borszínű tenger. Talán Potter gyönyörű legato dallamfordulatai, vagy Taborn kristálytiszta, úszó zongora-akkordjai (amelyek később is megmaradnak), vagy Harland dob effektjei keltik a sistergő, hullámzó, mélységes tenger benyomását. Annyi bizonyos, hogy az érzés akkor is megmarad, amikor beindul és nyugodt, de egészen határozott 4/4-es lüktetést vesz. A két szólista (szaxofon és zongora) egészen káprázatos intenzitású és sűrűségű játéka nyomán Odüsszeusz hajóján találjuk magunkat, amely jó széllel repít minket a hullámok hátán az új kalandok felé. Ha ez a nyitó szám, nagyon kíváncsi lettem az album többi darabjára…
Keith Jarrett – Take Me Back (Expectations 1972)
Herbie Hancock – Gentle Thoughts (Secrets 1976)
Igaziból nem tudom megkerülni, hogy nekem elsőként a Hair Aquariusának basszusát idézi, ami önmagában elég kedves gondolat. És HH jóval puhább, szinte light zenét ír. Persze bőven vannak, akik úgy gondolják, hogy a Head Hunters utáni albumaival már túl is szalad a popularitás kifutóján. A magam részéről nem annyira bánom, ha nem minden pillanatban akarja valaki felforgatni a saját zenei világát. A Gentle Thoughts számomra afféle „lazítsunk egy nehéz nap után” típusú opusz, vagy akár egy üdítő kávészünet aláfestő zenéje lehetne. Könnyed és vidám, és azért a maga kategóriájában meglehetősen profi. Élvezzük!
Metheny, McEndless – Notes After An Evening (Homage a Eberhard Weber 2016)
Trilok Gurtu – Brazilian (Kathak 1998)
Azért a keleti zenék mindig rádöbbentenek, mekkora fantasztikus erő rejlik az állandóságban. Ez a nóta is összesen 3 kérdés-felelet típusú sorból áll. Hallgatásának megragadó élményét nem a melodikai, vagy harmóniai invenció, és nem is a ritmikai vagy hangszerelési gazdagság okozza. Sokkal inkább a szelíden ringatózó ugyanolyanság, a lélek húrjait megszólaltató belső nyugalom működteti. Fura varázsigék ezek, amiket addig mantrázunk az előadókkal, míg tényleg megtörténhet a csoda… Szép álmokat!
Notes 