Manu Katché – Swing Piece (Third Round 2010)
A bevezető kapcsán kicsit másra számít az ember. A hamvas, levegős, kissé kortárs jazz színezetű zongora és szaxofon dallamok, hűs fuvallatként suhannak át. Mígnem megérkezik a valódi téma bársonyosan meleg basszusa és puha ütős tónusa, amely felett sokkal inkább a déli világot megidéző, ámbátor kissé melankolikus melódiák szólalnak meg a szaxofon és a zongora tolmácsolásában. Érdekes módon ennek a nótának a valódi hősei számomra mégsem ők, hanem ezt a csodás atmoszférát elővarázsoló dob és basszus.
McCoy Tyner – Angelina (Illuminations 2004)
Mike Stern – Mirage (These Times 2004)
Talán nem túlzás állítani, hogy ez a gitárhang az egyik legegyedibb és különlegesebb, amit a mai fúziós jazztérben hallhatunk. Ez az egyszerre hajlékony és lágy, máskor a kemény rockos felhangokat sem nélkülöző hangszín az origója Mike Stern zenéjének. Ezúttal az afrikai hangzású percussion és a többek szerint Chaka Khan stílusát idéző vokál egészíti ki, vagy hajtja tovább azt, ami mindig is ellenállhatatlanná tette. Ez a valami, talán az a mindenek feletti derű, optimizmus és életöröm. A szó nemesebbik értelmében könnyű, nem terhel súlyos üzenettel feldolgozandó dilemmákkal, sötét gondolatokkal, hallgatva megfeledkezel a gondjaidról és feltöltődve új lendületet kapsz. Olyan, mint a napsütés, felmelegít kívül belül. Kívánhat-e az ember ennél többet?
Ralph Towner & Gary Peacock – Creeper (A Closer Wiew 1995)
Steps Ahead – Staircase (Vibe 1994)
Oregon – Recuerdos (Our First Record 1970)
Lars Danielsson – Song for E.
Annyira fájdalmasan egyszerű ez, csupasz és mélységesen szomorú. A zongora lefelé hajló, szinte barokkosan ismétlődő akkordjai felett a cselló és a trombita gyönyörű, puha tónusa sem tudja felmelegíteni. Mintha hűvös szél borzolná a meggyötört, katatóniába süllyedt lelket. Már nem is fáj, csak az üresség tátong az érzékekben. Végtelen szomorúság, ahogy a dob, mint a szívverés, lassú és tökéletes monotóniával rója az ütemeket, szinte tudod, ha bevégzi minden másnak is véget vet majd. És úgy lesz.